Élő történelmi hősök

2011. október 24., hétfő, Máról holnapra

Elszántan bizakodó fiatal arcok, a szebbnek hitt jövő felé tartó menetek, a lobogók kivágott közepére valami megfogalmazhatatlan szépet álmodó emberek. Nekem, középkorúnak ezt jelenti ötvenhat.

Az emblematikus képsorok persze folytatódnak, ott sorjázik közöttük – nem feltétlenül idősorrendben – Sztálin kettévágott bronzcsizmája, az orosz tankok, a fegyvert szorongató gyerekek, a mésszel leöntött holttestek, a nyugati határ felé induló teherautók. Olyan film, amelyet legfogékonyabb korunkban eltitkoltak előlünk, rosszabbik esetben agymosó célzatú ferdítéssel igyekeztek elültetni agyunkban.
De hol tart ma a magyarság ötvenhatos tudata? Azoké, akik kiszálkásodott idegekkel figyelték, hogy közeledik vagy távolodik az utcai fegyverropogás, vagy merre hurcolják el családtagjaikat. Azé a száznyolcvanezeré, akik félelemből, bizonytalanságból a külföldre menekülést választották, s akiknek soha nem múló hiányérzetére, kórossá vált békétlenkedésére ma ingerülten legyintenek a magyar emigráció fiatalabb nemzedékei: eh, ötvenhatosok... Vagy azoké, akik az elszakított nemzetrészek tagjaiként csatlakozni akartak a nagy egészhez, segíteni a testvérnek, hogy aztán évtizedeken át itthon nyögjék a kisebbséginek "járó" halmazati büntetéseket.
Mert míg március idusa ünneplésének gyakorlata örvendetesen elfoglalta a maga megérdemelt helyét a magyar nemzeti össztudatban, ötvenhat megragadt a csonka anyaország távoli eseményének szintjén. Tévéközvetítés a Kossuth téri zászlófelvonásról, a délutáni kisebb-nagyobb népgyűlésekről, de különleges menü legfeljebb akkor kerül az asztalra, ha az évforduló éppen vasárnapra esik. Pedig forradalom volt a javából, olyan kitörési próbálkozás, amelynek sikere alapjaiban változtathatta volna meg a térség sorsát. Nem tehette, a történelem és a nagyhatalmak nem látták elérkezettnek az időt.
Az elmúlt év során több forradalom is a változtatni akarók győzelmével ért véget. A kor kommunikációs lehetőségei révén mindről részletesen értesülhettünk, és ma Kadhafi vagy Mubarak minden bizonnyal veri ismertségben Nagy Imrét. Hogy a kommunizmus korának közelsége még nem teszi lehetővé a történelmi felülnézetet? Részben helytálló a magyarázkodó érvelés. Csakhogy ugyanennek az állapotnak megvan az az előnye, hogy az "adatszolgáltatók" közül néhányan még közöttünk járnak. Ők azok, akik még megpróbálták, amikor lehetett. Többet érdemelnek post mortem főhajtásnál.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 108
szavazógép
2011-10-24: Közélet - Farkas Réka:

Hol számolják az egyetemistákat? (Népszámlálás, 2011)

Nem mindegy, milyen listán veszik nyilvántartásba más városban egyetemistáskodó gyermekünket vagy külföldön tartózkodó rokonainkat.
2011-10-24: Sport - Tibodi Ferenc:

Sepsi BC: véget ért a sikersztori? (Sportélet)

Én nem temetni akarom a Sepsi BC-t, sokak csodálkozására azt szeretném, ha jobb sorsra érdemes A-osztályos női kosárlabdacsapatunk körül rendeződnének az egyre zűrzavarosabb dolgok, és az együttes újra a sepsiszentgyörgyi, a megyei sport egyik kiváló csapata lenne.