Mielőtt rátérnénk további munkásságára, feltétlenül meg kell említenünk, hogy a sepsiszentgyörgyi dalárda szilárd alapokon állt. A rendes tagok, énekesek mellett nagyszámú pártolója is volt. Őket is nyilvántartották, és havi tagdíjat fizettek. 1934 augusztusáig van pontos nyilvántartás róluk, összesen 160 személyről.
Álljon itt néhány név (nem mind sepsiszentgyörgyi lakosok), akiket személyesen vagy névről városunk mai polgárai közül is sokan ismertek: Klinger Henrik, a Kolcza testvérek, Huttera Árpád, Martinka Lajos, Neumann Dezső, a Jókai Nyomda, Depner Péter, Neumann Miksa, Pollák Kálmán, Temesváry Gerő, Kernászt Géza, a Református Leányegylet, dr. Kovásznai Gábor, dr. Duducz Zoltán, dr. Kupferstich Ármin, Stănescu Liviu, dr. Crăciun Miklós, dr. Zentai Ernő, Gábos Győző, Erlich Sándor, Sipos Dezső, Timár József, dr. Györgyjakab Miklós, Dahlström Kálmán, Krausz Gyula, Zathureczky Gyula, Lusztig Gyula, Döme Bálint, Gocz Domokos, dr. Mélik Endre, dr. József Manó és még sokan mások.
Az "alapító tagok" fejléc alatt megtaláljuk azok nevét is, akik anyagilag, nagyobb pénzösszeg adományozásával vetették meg a dalárda szilárd alapját. Például Sepsiszentgyörgyről: Russ Ferenc, Háromszéki Takarékpénztár, Agrár Takarékpénztár, Nagy Gyula fejenként 500, Gál Ferencné 750, özv. Nagy Józsefné, Mikonya Józsefné, Ureczky Sámuelné, Szilágyi Ferenc, Kuthy Ferenc, Fésűs Ágnes, Dancs Áron, Lurtz Samu, ifj. Szabó Mózes, özv. Ferenczy Károlyné, Dimény Gyula, Vásárhelyi Ferenc, Vásárhelyi Ferencné, Nagy Elek, Bálint Lajos, Nagy György, Gyárfás Albertné, Imreh Dezső, dr. Duducz Zoltán, Kovács Pál, özv. Gál Sándorné, Horváth András egyenként 1000, özv. Furus Gézáné, Szabó Dániel, Szabó Dánielné, özv. Szilágyi Károlyné, Györbíró Lajos, Baczoni Józsefné 2000, Gidófalváról Apor János 1000, özv. Vajna Dénesné 2000, Sepsimagyarósról Jancsó Ferenc 2000, Barótról a Baróti Szeszfinomító Rt. 500, Brassóból Bajkó Barabás 500, az Általános Kereskedelmi Rt. 500, Miklósvárról M. Seethal Ferenc 800, Zaboláról a Zabolai Faipari Rt. 1000, Bitáról Vargha Sándor 1000 lejt adományozott.
A dalárdának tiszteletbeli tagjai is voltak: Beör Kálmán, Szemerjai Szász Béla, Zayzon Ferenc, Müller Lajos, Demeter Ferenc, Demeter Béla, dr. Barabás Andor Sepsiszentgyörgyről, valamint Gyöngyösy Károly Sepsiszentkirályból.
A háború utáni években, a rendszerváltás után az állam pénzbeli támogatást nyújtott szereplésekhez, kiszállásokhoz, rendezvényekhez, egyenruhák beszerzéséhez is. Mindennek viszont drága ára volt. Az akkori hatalom határozta meg, hogy hol, mikor, mit és milyen nyelven lehet énekelni, azaz ellenőrizte és cenzúrázta a repertoárt. Mi több, nagy állami ünnepeken, Ceauşescut dicsőítő mamutrendezvényeken kötelezően jelen kellett lennie minden kórusnak, így nekünk is. Mindezek ellenére repertoárunkba a mindenkori karnagyok bele tudták csempészni nemzeti dalainkat és számos egyetemes értékű kórusművet, amit természetesen magyar nyelven énekeltünk. Így férfikórusunk nem hullott szét, hanem tovább vitte, ápolta a hagyományokat.
Az 1990-es rendszerváltás után a dalárdák állami támogatása megmaradt, de most már szabadon választhatjuk meg repertoárunkat és az előadás nyelvét is. Ilyen értelemben most már semmiféle kötelezettség nincs. Bármikor, bárhol, bármilyen repertoárral felléphetünk. Ez különösen érvényes a templomokra, ahová azelőtt belépni sem szabadott a kórusoknak.
A továbbiakban majd szó lesz néhány sikeres szereplésről 1990-ig, s még egy fejezetben a ’90 utáni tevékenységünkről és sikereinkről is.
(folytatjuk)
