Száz éve, 1911. október 22-én tették le a Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly által tervezett főépületének alapkövét – a torony alá. Amint az középületeknél szokás, alapítólevelet helyeztek az alapkőbe.
A fényképen fennmaradt okmány nemeslevélhez hasonlít: iniciáléval kezdődik, és bevezető részében kiemelt, díszes írással felsorolja az alapítók tisztségeit. A címer helyén itt címerkompozíció áll: Magyarország, Háromszék és a nagyajtai Cserey család címere látható az alapítás évével, az 1875-ös évszámmal, az egészet körülöleli a Székely Nemzeti Múzeum körirat és az 1911-es évszám. Az utókornak szóló levélben leírják az alapítás történetét, a felügyelő bizottság összetételét (Háromszék, Csík és Udvarhely vármegye főispánja, alispánja, a rendezett tanácsú városok – Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós – polgármesterei), felsorolják annak korabeli tagjait, időrendben az igazgató-választmány elnökeit, a múzeumőröket, ismertetik a gyűjteményeket, beszámolnak az építési alap gyűjtéséről, a magyar állami segélyekről, a bankkölcsönről, a telekvásárlásról, az építési tervekről, a kivitelezőkről, végül áldással zárják a levelet. A keltezés 1911. október 22. A lap alján húsz aláírás, elöl az okmányt fogalmazó Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az igazgató-választmány elnöke, dr. László Ferenc és Csutak Vilmos múzeumőr kézjegye. Az alapító levélben többek között ez áll:
"Mi, a Székely Nemzeti Múzeum alulírott igazgató-választmánya és építő-bizottsága emlékezetül adjuk ezen alapkőbe helyezett levelünk által a messze jövendőben következőknek, kik valaha ez írásunkat olvasni fogják, hogy ez alapkő fölé az Úrnak mostan folyó 1911-ik esztendejében augusztus hó 28-ik napján a Székely Nemzeti Múzeum épületét kezdettük építeni, a Magyarok Istenének segedelmét és áldását kérvén buzgó szívvel hazafias munkánkra.
Ezt a múzeumot az 1875-ik esztendőben, amikor hazánkban a Magyar Nemzeti Múzeumon és az Erdélyi Nemzeti Múzeumon kívül alig néhány múzeum állott fenn, néhai özv. Cserey Jánosné, született Zathureczky Emília úrasszony családja és a székely nemzet összegyűjtött emléktárgyaiból alapította, Sepsiszentgyörgy városát jelölvén ki annak székhelyéül. (...)
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének előterjesztésére a vallás és közoktatásügyi magyar királyi miniszter Kós Károly budapesti műépítészt bízta meg a tervek elkészítésével, kinek terveit nevezett minisztérium (...) mint célszerű elrendezése és kivitele miatt kivitelre alkalmasat az építés alapjául elfogadván, a bemutatott költségvetést jóváhagyta. (...)
Az építést a tervező műépítész vezetése mellett közvetlenül Malmos Andor sepsiszentgyörgyi államépítészeti hivatali m. k. főmérnök ellenőrzi. Építési vállalkozók: Molnár István építőmester, Deák András vaskereskedő, Jakócs István lakatosmester és Szabó Mihály építőmester. Valamennyien sepsiszentgyörgyi lakosok. Munkavezetők: Körmendi Sándor és Tóth Antal.
A magyarok Istenének megáldó kegyelmét kérjük erre az épületre, mely sokat szenvedett nemes székely nemzetünk dicső múltjának és gyorsan alakuló jelenének temploma, szent nemzeti hagyományainknak késő nemzedékekre szóló hirdetője, fenntartója és megerősítője. Álljon és gyarapodjék az időknek végeiglen és buzdítson utánunk jövő nemzedékeket hazaszeretetre, kitartó, becsületes munkára, nemes tettekre, fajunkért való áldozatkészségre, szellemi és anyagi gyarapodásunkra!!!"
