Kinek jó, hogy ott csücsül az RMDSZ a hatalomban, pénzek, zsíros állások fölött rendelkezik? Mi rejtőzik a magyarság érdekeiről szóló hangzatos szólamok mögött? Újra és újra kiderül: egyéni és szűk csoportérdekek, politikai ígéretek, alkuk írják fölül a szakértelem, no meg a jó ízlés szabályait.
Mi több, lassan már a látszat megőrzése sem fontos, ha emberüket kívánják tisztséghez juttatni, a potenciális ellenjelölteket is félresöprik-megzsarolják, lefizetik – helyzete s egyéne válogatja –, hogy kegyeltjük biztos befutóként vehesse a versenyvizsga kirakatszerű akadályát.
Az egészségügyi miniszter fia úgy kerül a nagyváradi megyei kórház igazgatói székébe, hogy utolsó percben visszalép a másik pályázó, három nap helyett egyre sűrítik a vizsgát, és kitűnővel végez az ifjabb Ritli. Mindez akkor is ízléstelen, ha nála jobb menedzser nem termett a Sebes-Körös partján. A közvélemény kicsit ejnye-bejnyézik, aztán napirendre tér az ügy felett, nem az első, és nem is az utolsó ilyen eset.
Körülnézhetünk szűkebb pátriánkban is, éppen a napokban iktatják be ünnepélyesen a mentőállomás új igazgatóját, aki szintén csak önmagával versenyzett a felelős pozíció elnyeréséért. Teljes mellszélességgel támogatta a megye vezetése azt a Török Zsuzsannát, akit egy évvel ezelőtt alkalmatlannak nyilvánítottak a kórház irányítására. Az általa menedzselt intézmény képtelen volt elkölteni a Bukarestből kiutalt pénzt, nem tudott szót érteni orvosokkal, ápolókkal, minden szempontból mélypontra juttatta a megye legnagyobb kórházát, s most mindezért hálából megkapta játékszernek a mentőállomást. S ugyancsak az egészségügynél maradva: mai napig talány, mit keres a megyei egészségbiztosító élén az az ember, akiről bebizonyosodott, nem is konyít feladatához, helyén maradását két tényezővel indokolják: hogy magyar, no meg a megyei RMDSZ-elnök embere. S a lista itt korántsem zárul, szép számmal akadnak igazgatók, főfelügyelők, vezető hivatalnokok, akik hónapok, évek óta csücsülnek egy-egy székben, s mindmáig nem ismerik teendőiket. Pechje annak van, akinek nem sikerül háttérben maradnia, például a statisztikai hivatal szintén nemrég kinevezett ifjú igazgatónőjének, aki egy nappal a népszámlálás kezdete előtt az általa összehívott sajtótájékoztatón a legalapvetőbb kérdésekre sem tudott válaszolni. Miközben az RMDSZ főtitkár-helyettese dicsekszik, hogy itt, Háromszéken él a legjobb magyar statisztikus szakember, aki nélkül még nagyobb lenne a káosz a népszámlálás kapcsán. Valószínű, ő csak szakmájához ért, nem a politikai dörgölőzéshez.
Jól belesimult az RMDSZ a Dâmboviţa-parti politizálásba, megtanulták, hogy az érdek fölülír erkölcsöt és szaktudást. Már jó ideje ezt az elvet követik, és nem a magyar közösség érdekeit szolgálják.