Kiterjedt legelőkön haladunk át, az utat néhol a fakitermelők tették járhatatlanná. Van, ahol csak az erdő fái között lehet haladni. Négy-öt kilométernyi terepezés után érkezünk meg a Füvesben lévő medveleshez. Ha minden igaz, legalább öt-hat medvével ismerkedhetem meg a délután folyamán.

Medvelesen
Három oldalról erdővel zárt, ovális tisztás, kisebb átlója alig harminc-negyven méter. A szabad oldalán havasi legelő, átnézve fölötte, a Hargita hófedte csúcsai villognak. A fák közé bújtatva ott a medveles. Három­szor három méteres faépítmény, hátsó oldalán kis terasszal. Egyetlen ablakát vaslemezzel védik, a terasz nyílásait vasrács óvja. A fenyőrönkből vágott falakon, az ablakkereten hatalmas karmok nyoma, kitépett fadarabok – ezért van szükség az óvintézkedésre. A mackók már többször megpróbáltak behatolni a les belsejébe. No nem a vadászt próbálták elkapni, az ott maradt ételmaradékok illata csábította a barna óriásokat.
Ráduly István, azaz Pista bácsi, a vadőr az etetőket tölti fel. Két üstszerű vasedénybe, egy kivájt fatörzsbe csokoládétörmelék kerül. Körbe a földre zsáknyi szemes kukoricát hint el. Aztán birtokba vesszük a lest. A piciny szoba a maga egyszerűségében is csinos. Ágy, kis asztal, pad, meg egy stabil vasszék a lesben álló vadász számára. A falra akasztva fűrész, balta, harapófogó. És ott van Zsuzsi, a kályha. Pillanatok alatt ropogni kezd benne a száraz fa, kellemes meleg árasztja el a helyiséget. Az egyetlen ablak csapóajtószerűen nyitható, ott ülünk előtte, s várjuk, hogy az etetőknél megjelenjenek a mackók. Legalább öt-hat egyedre lehet számítani, de olyan délután is volt, mikor kilenc medve jött ide lakmározni. A deresedő hajú vadőr név szerint ismeri őket. Kedvence a Hercegnő, de a többieket – Vizest, Foltost, Nyergest, Fogfájóst és társait – is szereti. Július vége óta hordja ki az ételt nekik, még a szokásaikat is volt ideje megismerni.
Foltos kedvence a csoki
Míg a medvékről beszél, szememet meresztve figyelem a szemközti erdő sávját, onnan érkezhetnek a medvék. Negyed óra feszült figyelés után látomásai lesznek az embernek. Mindenhol mozgást vél felfedezni, az árnyak megelevenednek. Pedig csak egy-egy tőke, sűrűbb bokor sóhajtozik a hűvös szélben. Késnek a medvék. A hétvégén bicikliverseny volt a környéken, a bringások és az őket követő autók feldúlták a csendet. A hidegre fordult időjárás is befolyásolja az állatok viselkedését.
Aztán balról, a szálerdő széléből kilép egy hatalmas mackó. Hogyan került oda, azt nem tudom, pedig nagyon figyeltem. Egy roppanás, levélzörrenés nem jelezte, hogy érkezik. Csupán a mátyásmadarak karicsolásából lehetett sejteni, hogy valami mozdul az erdőben. Ő Foltos – mutatja be halkan a vadőr.
Bátran lép a tisztásra. Egyelőre rá sem hederít a fém etetőkre, nyílegyenesen a kivájt fatörzs felé veszi útját. Kikapar néhány falat csokit. Majd egy nagy fa tövéhez rejtett édességből nassol. Aztán következik a lakoma. Az etető tetejét fémlappal borította le Pista bácsi, arra pedig jókora követ helyezett. A mackó szaglászik, orra igazolja: finomság rejtőzik odabenn. Könnyed mozdulattal dobja félre a tetőt, a rajta levő kő az edénybe esik. Leül, pofáját a csokidarabok közé nyomja. Komótosan eszik, közben hangosan csámcsog. A kukoricára rá sem néz. Néha felemeli fejét, de nem nagyon érdekli a környező világ zaja. Aztán hirtelen feláll, feszülten figyeli az erdő sávját. Meglódul, és hihetetlen sebességgel a fák közé robog. Most már lehet hallani, hogy mozog az erdők királya, léptei alatt szinte döng a föld. Öt perc sem telik el, újabb mackópofa tűnik fel – tőle riadt meg Foltos. Ez Nyerges – súgja a vadőr. Megtermett kan medve, 400–430 pontos – suttogja. Ha valaki egy ilyent akar lesből lőni, legalább kilencezer eurót kell lepengetnie. Ha viszont hajtásban lövi meg, az ár jelentősen csökken. A hajtók elől menekülő, rohanó medvét nézegetni, bírálni nem lehet. A vadász csak akkor látja, mit lőtt igazából, mikor már terítéken az állat. Visszaút nincs, nem mondhatja, hogy ez vagy az nem jó, nem ilyent akart. Lesből más a helyzet, a medvék szinte felvonulnak, mint divatbemutatón a lányok, ki lehet választani a legtetszetősebbet – ezt kell megfizetni.
Közben Nyálas is befejezi az étkezést, cammogva visszavonul. A délután folyamán összesen hatan jöttek az etetőre. Általában egyedül jelentek meg, úgy látszik, nem kívánták a társasáot. Pista bácsi ennél különbet is látott, fényképen is megörökítette. Volt alkalom, mikor egyszerre hat medve sziesztázott a tisztáson. Néha orrolnak egymásra, össze is kapnak. Volt eset, mikor egy etetőből hárman ettek egyszerre. Mindegyik morogva próbált érvényesülni. Aztán negyedikként közéjük dugta fejét Hercegnő, s szinte dorombolva nyugtatta meg a szőrüket borzoló macikat – mesélte élményét a vadőr.
Nincs nyugalmuk
Ha néha civódnak is, egymással szót értenek a medvék, de sokszor más vadak zavarják őket. A nyár folyamán az etetőhöz kapott egy vadkan, rendszeresen elűzte az oda érkezőket, kisajátította a zsenge kukoricacsöveket. Egy darabig jól ment dolga, aztán emberére akadt – egy svéd vadász személyében, aki egyetlen lövéssel nyugtatta meg végérvényesen. Fiatalember volt a svéd, ez volt az első vadkanja – mondja Pista bácsi. Kisebb állatok is tudják zavarni a medvét. Egy alkalommal róka jött az etetőre, és neki is sikerült ráijesztenie a medvére. Híréhez híven nem erővel, hanem ésszel űzte el a macit. Az erdő szélén kinézett egy bokrot, ráugrott, a zajra a mackók az erdő fedezékébe vonultak. Míg újra előmerészkedtek, addig a róka koma volt az etető ura.
Medve, vaddisznó, róka találkozása a természet rendje szerint zajlik. Közös ellenségük viszont az ember. A les az erdő mélyén található, a civilizáció zaja elől azonban itt sincs menekvés. A délután folyamán két autó, egy motorkerékpár húzott el a lestől nem is olyan messze. A kétlábú kisajátítja a négylábúak birodalmát. Kiűzi a vadat az erdőkből, megtöri a rengetegek ősi csendjét. Vágja a fákat, szűkíti a vadak életterét, táplálkozási lehetőségét. Mit tehet az állat? Kénytelen a települések közelében portyázni, a mezőkön megszerezni a mindennapi táplálékot. Kukorica, répa, pityóka, néha juh, tehén vész oda. Az emberek többsége pedig még jobban haragszik a vadakra, ha tehetné, kipusztítaná az összest, vagy legalábbis vadaskertekbe zárná. Az emberrel, háziállatokkal való találkozás elkerülhetetlen lett, következhetnek a tragédiák.
Támad, ha nem menekülhet
Alig egy-két éve, hogy Kommandó körzetében embert ölt a medve. De csak azért, mert az illető bocsát akarta elrabolni. Évekkel ezelőtt Zágonban egy kalányos asszonyt marcangolt meg. A nő málnát szedni ment, elővigyázatlanul haladt a sűrűben, szinte rálépett a birodalmában alvó állatra. A felriasztott vad egyetlen csapással csonkította meg a málnászót. A szó szoros értelmében lekapta fél arcát. Fél füle, szeme arccsontjának egy része azóta is hiányzik. Isten tudja, hogy maradt életben, de manapság is gyakran látni, kosarakat árul, Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön is gyakran megfordul.
Minden tudásuk, felszerelésük ellenére a vadászok is gyakran esnek áldozatul. A sebzett vad félelmetes ellenfél, ezt tudja a régi-szemerjai Kis Antal is. Kilövési engedéllyel a kezükben társaival Csernátonban lőttek rá egy medvére. A mackó elvitte a lövést, a vadászat hevében azonnal utána indultak a puskások. A bősz állat – mely különben igen kis testű volt – Anti bácsira támadt. Kezével védekezett, egy ujját leharapta, a karját összemarcangolta. Ráadásul a seb befertőződött, hetekig nyomta a kórházi ágyat. Ugyan­csak a csernátoni erdőben járt pórul Kató, a kőröspataki hajtó. Ő is sebzett medve után indult. Az egy árok mélyén húzta meg magát, Kató épp az ölébe csúszott. Menekülni akart, de az állat lábánál fogva húzta vissza. A kutyákkal volt szerencséje, keményen fogták a medvét, így nem volt lehetősége "komolyan foglalkozni" az elkapott hajtóval. Csak az odasiető vadászok kegyelemlövése tud­ta lecsillapítani. Kató azután is járt hajtani, de az esemény mély nyomokat hagyott benne. Egyszer egy fotó kedvéért állt a meglőtt medve mellé, de mikor az állat szőrét megérintette, reszketett a keze – mesélik a vadászok.
A példákat lehetne folytatni, de szinte minden esetből kitűnik, a medve csak akkor támad, ha sarokba szorítják, nem tud menekülni, vagy veszélyben érzi bocsait. Ha teheti, messze kitér az ember elől. Megszívlelendő a székely közmondás: az asszony nem ember, a sör nem ital, s a medve nem játék!
Alkudható az ár
Az utóbbi időben egyébként egyre csökken a kereslet a medvevadászat iránt. Ezzel magyarázható, hogy míg a rendszerváltást követő években egy-egy érmes állat kilövéséért kisebb vagyonokat is fizettek a szenvedélyes vadászok, ma már egy középka­tegóriás, használt személygépkocsi árából is meg lehet úszni a medvevadászatot. Rá­adásként a vadászterületek idei bérbeadásával több új szereplő is megjelent a vadásztatás piacán, a konkurencia az árak további csökkenését eredményezte.
A barna medve értékelése lenyúzott bőre és koponyája alapján történik. A bőr hosszá­nak és legkisebb szélességének centiméterben számolt összegét osztják százzal, amihez hozzáadódnak az úgynevezett szépségpontok a szőr hosszúsága, a szőrzet egyenletessége, fénye és tömörség függvényében – a szépségpontok értéke nem lehet több az összérték 30 százalékánál. 240–269,99 pont között bronzérmes a medvetrófea, 270–299,99 pont között ezüstérmes, 300 pont fölött aranyérmes. A koponya szélességének és hosszának összege adja a pontszámot, aranyérmes az 55 pont feletti koponya. Ismereteink szerint a világrekorder medvebőr 687,79 pontos, 1983-ban lőtték hazánkban. A világ tíz legértékesebb medvebőrét romániai medvéről húzták le.
A vadásztársaságok tarifái változnak, alkudhatóak is. Általában – és ez nem csak Romániára vonatkozik – a bronz-ezüstérmes trófeás medvéért 5000–6000 eurót kérnek, az aranyérmesért 7500–9000-et. Bizonyos pontszám felett – általában 350-en túl – minden további pont 60–80 eurót ér. Fizetni kell a vadászat megszervezéséért (kb. 150–200 euró vadászonként), a szállításért, a hajtókért, enni- és innivalóért – utóbbiak tekintetében nem fukarok a vadásztatók, gyakran bónuszként is ajánlják. Ha a sebzett vad nem kerül elő, a vadász 1500–2000 eurót fizet a baklövésért. A bőr, koponya kikészítéséért is külön kell fizetnie. De mindezek a számok csak irányadók, ha a vadász okosan tárgyal, ennél kevesebbért is lőhet medvét.
A nagy kérdés
Kovászna megye – együtt Hargitával és Vráncsával – a Keleti-Kárpátok közép-keleti részének medveparadicsoma. Egy 2008-as felmérés szerint 2300 medvét tartanak nyilván az övezetben, ami azt jelenti, minden ezer hektárra 4,3 medve jut. Nem vitás, hogy az állomány elszaporodásával állunk szemben. Ugyanakkor természetes életterük szűkül. A kilövési kerettel nem lehet szabályozni szaporodásukat. Szűkösen adják az engedélyeket, megyénkben nemrég 33 egyed kilövésére kaptak engedélyt a vadásztársaságok. Igény jóval többre lenne, hiszen minden kilőtt tetem komoly pénzt hoz a társaságok asztalára. Nem véletlen, hogy az új vadásztársaságok megalakulásával a konkurencia "vérre menő" lett, magas szinteken lépnek közbe, próbálnak kialkudni egy-egy engedélyt. Védett állatról lévén szó, a medve által okozott károk megtérítésére is kevés a remény. Ez nem a vadásztársaságoktól függ, Bukarestben, a felküldött iratcsomók alapján minisztériumi szinten döntik el, ki, mikor, mennyi kárpótlást kap, ha kap – ugyanígy a farkas esetében is.
Barna medvével három kontinensen, hatvan ország területén lehet találkozni. Fel­mérések szerint a kevésbé veszélyeztetett fajok közé tartozik. Ennek ellenére, a Berni Egyezmény rendelkezése szerint a jelenlegi állapotok megőrzése érdekében a szigorúan védett fajok közé sorolják. Románia 1993-ban csatlakozott a Berni Egyezményhez, az eredmény a medvenépesség túlzott elszaporodásában mérhető – ebben minden érintett fél egyetért. Hogy mi lenne a kompromisszumos megoldás? Nos, ez annyira égető kérdés lett, hogy a legtöbben csak elbeszélnek a téma mellett. Nehéz állást foglalni a nagy kérdésben, mi tekinthető fontosabbnak: a medvék társadalma vagy az emberek és javaik?