Ha igaz, hogy Illyefalva neve az ószövetségi prófétához, az egykori templom védőszentjéhez kapcsolódik, akkor most már valóban sokaknak hozzá kell majd imádkozniuk. A bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. Illés történetében történelem és mítosz keveredik.
A Megváltó-várás múltja már nagyon régi, az őskori népektől maradt ránk, s úgy néz ki, falvaink egy része a nagy kiábrándultság és közöny közepette csak a Messiás-várásban reménykedik. Illés és a keresztény Messiás, Jézus között sok a hasonlóság. Jézus számos csodájában, a jó és a jobb megteremtésében, a biztonság hihető megjövendölésében ma is sokan lelki kapaszkodót találnak.
Gondban a tejtermelők
– Nézze, én összeszámolom, ha van ideje rá, hány olyan család él ebben a községben, akinek egyetlen készpénzforrása a tejpénz – szólt hozzánk egy tejtermelő, aki észrevette, hogy fotóriporterünkkel a tej kérdését firtatjuk. – Én történetesen azok közé tartozom, akik a helybeli tejfeldolgozóba hordom a tejet. Nekem éppen három hónapi tejpénzemmel tartozik a cég! No, mit szól ehhez? Tegye magát az én helyzetembe!
Percek alatt kikerekedett a kép. Nemcsak Illyefalván, hanem Háromszék-szerte gondokkal küszködnek, s még nagyobb baj lesz az állattartók körében, akik kevés állatot nevelnek. Ennek jártunk utána, mert látni akartuk, merre tart Illés szekere, lehet-e reménye – és ha igen, meddig – a kistermelőnek.
Az Európai Unió elvárásaiból már régóta tudható: gondok lesznek a tejjel. Lemérhető ez abban is, hogy az 1994 óta működő helybeli Meotis cég termelése egynegyeddel visszaesett. Most a hagyományos friss termékek mellett savanyú tejet, szánát, tejfölt, kefirt, tehéntúrót, tömlőtúrót és saját recept alapján készülő hagyományos sajtféleséget, a falu német nevét viselő illgendörfert termeli. Másfél éve gyártanak különleges fagylaltféleséget, amelynek neve: mousse. Fagyasztva kell tárolni, melegen fogyasztani. Ezt a desszertet Romániában csak ez a cég gyártja, a tulipánok országából szerezték meg a technológiáját.
– Valóban igaz, amit a faluban hallunk, hogy a cég nem tud időre fizetni tejszolgáltatóinak? – kérdeztük Bakó Zoltán résztulajdonost, aki elmondta, nem titok: sajnos, nem kívánt hagyománnyá lett a cégnél az elkerülhetetlen nehézségek miatt, hogy adósa marad néhány hónapig a termelőnek.
– Kevesebbet dolgozunk fel – mondta Bakó –, mint három évvel ezelőtt. A faluban vagy öt nagyobb tejtermelőből ketten adják hozzánk a tejet, egy nagyobb termelő Sepsiszentkirályból, egy Aldobolyból. Ezeken kívül még négy-öt kistermelő. El kell mennünk tejért például Zabolára, de a közelebbi Uzonfüzesre is. A nyáron nem tudtuk megtenni, hogy ne vásároljunk fel több tejet. Ennek lett az eredménye, hogy nagyobb készlet halmozódott fel, és emiatt késünk a fizetéssel. Most is meg vagyunk késve, de ahogy elindul a piac, mindig kiegyenlítjük. Pillanatnyilag is valamiért gyengébb a piac.
Bakó Zoltán nem bocsátkozott jóslatokba a tejjel kapcsolatos kilátásokat illetően. Kanyargósabb úton halad itt Illés szekere, s az egyenes szakaszt még nem látni. Érthetetlennek, szinte hihetetlennek véltük, hogy az Illyefalvi Szarvasmarhatartók Egyesületének tagjai két esztendeje nem a Meotisnak, hanem a sepsiszentgyörgyi Covalact Rt. feldolgozóinak adják a tejet.
Átalakuló egyesület?
– Mi lehet ennek az oka? – ezzel a kérdéssel kerestük fel ifj. Benkő Árpádot, az említett egyesület elnökét.
– 2009 szeptemberében vittük az utolsó liter tejet a Meotis feldolgozóhoz. De a cég, az én számításom szerint, még mindig 400 millió régi lejjel tartozik nekünk. Olyan hivatalos, írott egyezséget kötöttünk, melynek értelmében minden hónap 30-án – szeptembert is beleszámítva – 60 millió régi lejt törleszt az adósságból a Meotis. A megegyezés hivatalos, ezért az egyesület 30 millió régi lejt fizetett az ügyvédnek. Ezt – örvendek, hogy a lap útján is elmondhatom – a tagoknak járó tejpénzből le fogjuk vonni. A legnagyobb bajunk az, hogy az egyesületek nem kapnak semmilyen hivatalos támogatást ebben az országban. A régi ártámogatás megszűnt. Sajnos, azt kell mondanom, hogy emiatt szinte nem is érdemes egyesülethez tartozni. Különösen nem éri meg a kistermelőknek. Olyannyira elmentek az üzemanyag-árak, egyéb költségek, hogy öt fejőstehén alatt ez ráfizetés. Ha az állattartók nem rendelkeznek mezőgazdasági gépekkel, minden mozzanatot pénzzel kell megfizetniük, akkor ezzel a téli 0,85 lejes tejárral, nyáron a 0,70 lejessel nem lesz érdemes tehenet tartani. Van a pénznek egy másik oldala is. Az a nagyobb termelő, aki havonta előállít, mondjuk, 6000–10 000 liter tejet, eredményesebben tud közvetlen módon tárgyalni a felvásárló-feldolgozó céggel, mint az, aki az egyesülethez adja a tejet, mert ahová – mondjuk – száz termelő hordja a tejet, annak a minősége egyre inkább kívánnivalót hagy maga után. Figyelembe kell venni, hogy a tej minősége iránti elvárások egyre szigorúbbak.
– Hány tagja van az illyefalvi egyesületnek, amelyhez a kezdetekkor annyi reményt fűztek?
– A tagok száma hónapról hónapra csökken, mert a kilencvenes évek közepén azok a gazdák, akik ötvenes életévükben jártak, lassan felhagytak a gazdasággal, a fiatalokat pedig már nem nagyon vonzza az állattenyésztésnek ez a módja. Még néhányan vagyunk a községben, akik kitartunk a jövedelemszerzés e formája mellett. Egyelőre azok éltetik az egyesületet, akik két, három, négy tehénnel rendelkeznek, és nem adták fel a harcot. Huszonöt ilyen gazda él a faluban, a községben úgy negyven körül vannak. Véleményem szerint néhány év múlva az egyesületnek nem a tejbegyűjtés lesz a legfontosabb feladata, hanem a megmaradó többtehenes gazdák érdekvédelme. A harc már megkezdődött, a megyei elnök havi rendszerességgel tárgyal bajainkról a miniszterrel. November elején ismét megyünk a mezőgazdasági minisztériumba. Az egyesületeknek ebben a formában távlatilag nincsen jövőjük. Remény nincs sok, de ha valaki nagyon jól végzi a dolgát, ha nem törődik azzal, egy nap mennyit dolgozik, akkor még lehet haladni. Most a Covalact Rt.-hez adjuk a tejet. Sajnos, az egész térségben a legalacsonyabb árat fizeti, de azt szigorú pontossággal, elmaradás nélkül.
A takarékosság esztendeje
– A naptári év zárásához egyre közeledő Illyefalva számára milyen volt ez az év? – kérdeztük Fodor Imre polgármestert.
– Egyértelműen a várakozás és a takarékosság esztendeje. Vártuk-várjuk azon pályázatok hozadékait, amelyeket az elmúlt esztendőkben benyújtottunk. A község várományosa egy 2,5 millió lej értékű pályázatnak a vidékfejlesztési tárcánál, ebből utcák, kultúrházak feljavítására nyílna alkalom. Ebből tudnánk létrehozni a tanítás utáni tevékenységre alkalmas épületet, tudnánk javítani a sepsiszentkirályi kőhidat. Elkészítettük Szentkirály ivóvízhálózatának kivitelezési tervét, mely kimaradt a közművesítés rendszeréből. Takarékoskodunk, hogy legyen meg a szükséges önrészünk arra az esetre, ha a nyertes pályázatok kivitelezése megkezdődik.
A községvezetéshez ebben az évben a helybeli történelmi felekezetek is pályáztak beruházásokra-javításokra – tudtuk meg. A katolikus egyház például restauráltatta értékes oltárképét, az aldobolyi református egyház lelkészi lakását tatarozta, mert új lelkész foglalta el az eklézsiát. A 670 lelket számláló illyefalvi református egyházközség helyettes lelkésze, Gáspár Etele tiszteletes különleges meglepetéssel szolgált, ugyanis miközben Jakab Csaba kántorral és az ikésekkel készültek a reformáció napjának megünneplésére, szorgalmasan dolgoztak az illyefalvi famíliák összeírásán genealógiai leszármaztató táblázatok összeállításával.
– Demográfiai, család- és egyháztörténeti szempontból nemcsak hasznos, hanem hézagpótló – mondta. – Szabad időmben foglalkozom ezzel, felhasználva a rendelkezésemre álló anyakönyveket, családkönyveket s más egyházi és polgári kiadványokat. S mint műkedvelő genealógus meg akarom ismerni a magyar genealógiai irodalmat is. Érdekes megállapításra jutottam: kiderült, hogy a XVIII. század derekától kezdve lényegesen kicserélődött Illyefalva tősgyökeres lakossága, újak jöttek, nagy volt a népmozgás, külön nyilvántartom az őscsaládokat. Reménységem szerint ezt az anyagot, ha elkészülök vele, kis füzet formájában át szeretném adni majd az illyefalviaknak.
Távozáskor olvastuk a Fábián Ernő Községi Könyvtár cégére alatt, hogy társkönyvtáruk a lovasberényi könyvtár. Henning Emeséék közösen pályáztak a berényiekkel egy százezer forint értékű könyvcsomagra.
Lovasberény – Nagyszénás, Halásztelek, és Taliándörögd mellett – Illyefalva új testvértelepülése.
