Harminc évvel ezelőtt, 1981. október 24-én hunyt el. Nemcsak unitárius lelkész, vallástanár, hanem szakíró is volt. 1898. október 27-én született Felsőrákoson, édesapja, Lőrinczi István lelkész szolgálati helyén.
A kolozsvári teológia elvégzése után (1924) ösztöndíjasként, mint missziós lelkész megy Amerikába, ahol szorgalmasan látogatja a clevelandi gazdasági akadémiát. Itt szövődik barátsága Balázs Ferenccel. 1942–48 között a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tanára, majd igazgatója, s ezt követően a jelenlegi Háromszék-Felsőfehéri Egyházkörhöz tartozó Ürmös unitárius lelkésze közel negyedszázadon át. Vegyes kart szervezett, színdarabokat tanított be, gondoskodott a nép valláserkölcsi neveléséről. Kiváló pomológusként híve volt a gyümölcsfa-nemesítésnek, és mellékfoglalkozásként űzte – nem akármilyen szinten – a haszontyúktenyésztést, a témában írt szakkönyvei Székelykeresztúron (1931), majd a bukaresti Ceres Könyvkiadónál jelentek meg (1973, 1977). Írásait a Keresztény Magvető és az Unitárius Közlöny közölte. Halálának harmincadik évfordulóján vallási ünnepségen kopját állítottak az ürmösi emlékkertben, sírját is kopja jelöli a keresztúr-timafalvi temetőben. Emlékét gyermekei és unokái őrzik.
.jpg)
