A szelídgesztenye nem rokona a parki vadgesztenyének (bokrétafának), a bükkfélék családjának tagja. Makk­termését zöld, tüskés kopácsburok rejti, amelyben akár három barna termés is lehet. Októberben hull le. Megyénk­ben Angyaloson maradtak meg ültetett fák, de például Homoród­kará­csony­falván ünnepi rendezvény névadója a szelídgesztenye (Geszte­nye­fesztivál). Hasonló, de kiterjedtebb ünnepléssel tisztelik Nagybánya vidékén, ahonnan az üzleteinkben mos­tanában megjelent termés is származik.
Növényünk, bár úgy tűnik, akár őshonosként is megjelölhető, ezt vitatják, és feltételezik, hogy a rómaiak, esetleg később Mátyás királyunk idejében Beatrix királyné hozatta volna be, megint mások a török hódoltság idejére teszik általános elterjedését.
A szelídgesztenye kiemelten gazdag E-vitaminban (tokoferol, 7,5 mg 100 g-ban), és B1-vitamin (tiamin, 200 mg), B2-vitamin (riboflavin, 250 mg), kálium (553 mg), kalcium (95 mg), magnézium (48 mg) teszi még értékesebbé. Magas szénhidráttartalma éppenséggel a gabonák vetélytársává emeli. Nálunk a leggyakoribb felhasználási formája a püré, melyben a szénhidrátokból 47,6 g található 100 g-ban, 45,5 g-nyi víz mellett. Ezt tudva, nem véletlen, hogy növényünk történelme során gabonahelyettesítőként (lisztként) is szolgált. Úgy tudjuk, hogy lisztje a rizséhez vagy az árpáéhoz hasonló, de nem gyúrható, színe pedig sárgáspiros.
Az előbbiek már sejtetik, hogy a szelídgesztenyének magas a kalóriaér­téke (nem fogyókúrás gyümölcs!). Összevetésként: míg a búzáé 348 kcal (100 gramm), addig a gesztenyéé 349. Felejthetetlen a gyermekkorunkban gyakoribb utcai gesztenyeárus nénike, aki papírzacskóban mérte a forró finomságot. Nekem a tejszínes habos gesztenyesütemény vagy krém a kedvenc édességem. Gyógyhatású a fa levele. Teaként légzőszervi betegségekre használják. Nyers gyümölcse kitűnő antioxidáns.
A füge az eperfafélékkel rokon, bár mediterrán eredetű, melegebb, védettebb helyeken nemcsak megél nálunk, de terem is. Virága, ennek tengelye is húsosodik, számtalan apró termést rejtve lesz belőle a gömb vagy körte alakú, lágy tapintású, lilászöld termés. Rendkívül gazdag a cukortartalma (60–70 százalék), és igen finom dzsem készíthető belőle cukor hozzáadása nélkül. Az üzletben szárított állapotban árult fügét 40–50 Celsius-fokon aszalják, préselik, termőhelyén koszorúba fűzik. Különlegessége a viszonylag magas cinktartalma, amely serkentőleg hat a férfi nemi mirigyre, és spermagazdagodást vált ki (az irodalom szerint).
Felhasználása sokoldalú: bor, pálinka, lekvár, dzsem készül belőle. De adják sajtok, sonkák mellé is. Anti­bakteriális tulajdonsága okán külö­nösen kiütések gyógyítására, illetve gyomor-, bélpanaszok megszüntetésére ajánlják. Tárolni csak igen rövid ideig lehet, mert túléretten elfolyósodik. Energiaértéke 60 kcal/100 g.