Bármilyen lassan és óvatosan is navigál az eurózónás tengerjáró, most már igen könnyen elképzelhetÅ‘, hogy nem kerüli el a zátonyra futást. Persze az ügy továbbra is legnagyobb mértékben a kapitányon – vagy inkább a kapitányi csapaton – múlik, de a döntés mindenképpen fájdalmas és presztÃzsveszteséggel járó lesz.
A görögök ugyanis ezúttal sem hazudtolták meg magukat. A világ most álnaiv rácsodálkozással veszi ugyan tudomásul, hogy az euróövezetbe való bejutásukat is erősen kozmetikázott pénzügyi mérlegekkel párnázták ki, de már kezdetben is élt ez a gyanú. Az euró megmentésének kényszere pedig újabb "emlékezetkieséses empátiahullámot" keltett, hogy mostanra még nagyobbat csapjon a felháborodás a Berlintől Párizsig húzódó legfontosabb döntéshozatali térségben.
Uniós szempontból jelenleg nyilván a legkisebb veszély, hogy a görög kormányfÅ‘ által hétfÅ‘n bejelentett döntés – miszerint népszavazást kezdeményez a múlt heti európai csúcson elért megállapodás elfogadásáról – kormányválságba, illetve az ellenzék által amúgy is régóta követelt elÅ‘rehozott választásokba torkollhat. A megszorÃtásokat eddig is utcai zavargásokba fúló tüntetéseken elutasÃtó görögök a legutóbbi felmérések szerint a csomagot is leszavaznák, közel 60 százalékuk szerint a megállapodás nem jó az országnak. És akkor nincs tovább.
Illetve lehet, de a görögök nélkül. Annak ellenére, hogy Jorjiosz Papandreu miniszterelnök még arról a hitérÅ‘l telefonál Angela Merkellel, miszerint a referendum Görögország eurózónában tartását erÅ‘sÃti meg. Ugyanazon forrásból származó hÃrek szerint a német kancellár ezt megértéssel fogadja, de sokkal életszerűbb Nicolas Sarkozy párizsi üzenete, miszerint ha népszavazás, akkor egyetlen kérdésrÅ‘l szólhat: maradjon-e Görögország az eurózónában? A többi mellébeszélés. A múlt szerdai kártyát – Angela Merkel német kancellár már háborút vizionált az egész éjszakán át tartó, végül megegyezést hozó tanácskozás elején – még egyszer senki sem játszhatja ki.
A pénzügyi világ egyre inkább a Görögország nélküli eurójövÅ‘re készül. Még Németország is, amely saját exportcéljai érdekében annak idején saját erÅ‘s márkáját áldozta fel a még erÅ‘sebbnek tervezett euró létrehozásáért. A szlovákok elutasÃtó példája azt mutatja, hogy az eurósdi elnevezésű társasjátékban való részvételre csak a megfelelÅ‘ gazdasági potenciállal rendelkezÅ‘ államoknak van tényleges létjogosultságuk. A reménybeli piacszélesÃtés érdekében tanúsÃtott befogadási nagylelkűség pedig ezek után jó eséllyel valamelyik hátsó raktárba kerül, ahol csak a múlt kiközösÃtett, megesett árnyai bolyonganak céltalanul.