Jó levegőjű képzőművészeti kiállítás nyílt tegnap este a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház nagytermében: nemcsak azért, mert a művek szeptember elején a zabolai Tájmisztika Alkotótáborban készültek, hanem azért is, mert a tizenegy művész alázattal, nagy érzékenységgel és természetesen szubjektíven viszonyul a tájhoz, a természethez.
A negyedik Tájmisztika Alkotótábor (tMM4) két magyarországi kitérő után került újra Zabolára, az elsőt ugyanis 2009-ben tartották – Hegyeli Győző helybéli könyvtáros csábította oda az alkotókat –, majd jászberényi és kecskeméti műhelymunka után most, szeptemberben újra visszatértek "bizalmas, baráti és őszinte légkörben" dolgozni. A festmények, szobrok, grafikák, akcióművészeti alkotások e vidéki, misztikus térben ihletetten születtek, a tárlaton tizenegy művész mutat egy kis szeletet az alkotótábor terméséből, a "tájmisztika-építkezés" tégláiként. Nagyon eklektikus kiállítás – fogalmazott Ütő Gusztáv képzőművész, a tárlat kurátora, egyben tömör tárlatvezetést is tartva. A kiállítók többségét erdélyi származásuk is összeköti, egy részük Magyarországon él, de egy Háromszékre visszatérő japán művész – Seiji Shimoda – is dolgozott Zabolán. Várallyay Réka megnyitóbeszédét szintén Ütő Gusztáv tolmácsolta, mivel a művészettörténész éppen Budapesten tartózkodott. Egységben élni önmagunkkal, a természettel, a közösséggel – erre villantott rá Várallyay Réka, megjegyezve, hogy a tájmisztika a "véges és végtelen találkozása horizontális, illetve vertikális metszetben", a tájmisztika embere pedig – hasonlóan a művészhez – költővé, filozófussá, muzsikussá válik, vagy egyszerűen csak csendesedővé.
.jpg)
