Olvasom a Háromszék 6428-as számában (2011. október 29.), hogy régészeti ásatást végeztek a lemhényi Szent Mihály-hegyi templomnál.
Abban a templomban kereszteltek, ott voltam elsőáldozó, és ott bérmáltak. Mindig érdekelt a 800 éves templom története. Az első emlékem a II. világháborúból maradt, amikor két ágyúlövedék is becsapódott oda. Az egyik a toronyban a harangoknál robbant, a másik az oltár mögé esett, és nem robbant fel.
A sors úgy hozta, hogy három évig szolgáltam szülőfalumat, Velencét, majd Gelencén telepedtem le, de azért nem feledkeztem meg szülőföldemről. Gyakran visszajárok a Szent Mihály-hegyi temetőbe őseim sírjához. Ilyenkor elgondolkodom a magára hagyott templom sorsán is. Néhány évvel ezelőtt aggasztott, hogy a templomot a csókák birtokolják és piszkolják, míg aztán állagvédő munkálatokat végeztek rajta. Sajnos, ez csak időszakos beavatkozás volt, mert már ismét hiányos a fedélzete, ahol az eső és a hó nagy kárt okozhat. Az oltárnál leszakadt a külső fal, ami azt bizonyítja, hogy nem végeztek minőségi munkát... Tudom, hogy két egyházközséghez tartozik a templom (egyharmad rész Almásé, kétharmad Lemhényé), az egyik falu plébánosával beszéltem is a templom állapotáról: azt válaszolta, hogy a műemlékvédelmi hatóság engedélye nélkül nem szabad hozzányúlni. Ez igaz is, de nem hiszem, hogy a műemlékvédő hivatal néhány kupás és lapos cserép helyretételéért büntetést róna ki. Azon csodálkozom, hogy a közelmúltban végzett ásatások idején, mivel szakember is jelen volt, nem tekintettek az ég felé, illetve a templom tetőzetére, csak a fekete földet látták.
Tisztelettel felkérem a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régészét, Bordi Loránd Zsigmond urat, engedélyezze, illetve intézkedjen, hogy a tél beálltáig javítsák ki a tetőket, megelőzve a további károkat, esetleg a mennyezet leszakadását.
Ha a két egyházközségnek nincs e célra költségvetése, nyugdíjamból felajánlom a tetőzet javításának összegét.
Kelemen Dénes, Gelence
