Ugrásszerűen megszaporodott a kóbor kutyák száma e kisvárosban, és napról napra egyre csak nő. Bármerre néz az ember, bármerre megy, mindenhol kutyafalkákba botlik.
Nem tesz senki semmit, hogy ezek az állatok a megfelelő helyre kerülhessenek, és ne a járókelők után szaladjanak, esetenként még meg is harapják némelyiküket. Egyik ismerősömet fényes nappal mart meg egy indulatos kutya, mely falkából kiválva rohangált az autók után. Az eset után egy hétig járt saját költségén, szabad idejét feláldozva Sepsiszent­györgyre kezelésre; a harapás okozta fájdalmakról nem is beszélve. Egy másik esetnek szemtanúja voltam: az iskolába induló kisdiák kezéből egy kutya kikapta a kiflit, és elszaladt vele. Járhatott volna rosszabbul is a gyerek. Ki lesz a felelős, ha másképp sül el egy hasonló találkozás? Egyáltalán nem normális az, hogy az emberek biztonságát veszélyeztetik az efféle kóbor ebek. Engem egyik reggel a tömbházamtól pár méterre, amikor bevásárolni indultam, megtámadott egy kutyafalka. Alig tudtam megszabadulni sérülések nélkül... És jó, ha mindenki a lába elé néz járás közben, mert dupla hasznot is húzhat belőle – az egyik, hogy a járdákon a gödröket kikerülheti, a másik pedig, hogy a hatalmas kutyaürülék-kupacokat is észreveheti, s nem viszi haza a cipő talpán.
A kóbor kutyák okozta gondot sürgősen orvosolni kell, mert nyakunkon a tél, egyre kevesebb élelemhez jutnak ezek az állatok, éhesen még veszélyesebbé válhatnak, s még több támadásra lehet számítani.
Nehéz megérteni, hogy miért nem tesz senki semmit ennek az áldatlan helyzetnek a rendezésére. Az adónemek évről évre csak növekednek, de belőlük egyre kevesebbet fordítanak vissza a lakosság gondjai intézésére.

K. L., Barót