– Ezt tőled tanultam, mama, köszönöm! – szólt kicsi Kata, és a nagymama kezébe nyomott egy zsebkendőnyi írásos terítőt.
A kötőtűk, horgolótűk, varrótűk forgatásába, fonalak vezetésébe, felvetésébe is beleöregedett kézben csinosan kivarrt kézimunka. Az emlékek ködéből elővillannak azok az idők, amikor az asszonyok még maguk varrták, hímezték a lakásdíszeket, ingnek, gatyának vásznat szőttek, finom alsóneműt horgoltak, meleg felöltőt, sapkát, kesztyűt, sálat kötöttek. Egy-két nemzedékkel ezelőtt falusi asszonyok csak úgy csodálkoztak: mit bámulják a városi emberek a szőtteseket, az ágytakarót, párnahajat, törülközőt, még a padlón a rongyszőnyeg fölött is hálistenkednek! Persze hogy saját kezűleg fonták, szőtték, varrták, hát nem lehet a házat kopaszon hagyni, az embert alsónemű nélkül elindítani...
Ma már menteni kell azt, ami akkor hétköznapi, magától értetődő volt. S nem csak hagyományőrzési hóbortból (mert akad, ki annak véli), hanem azért is, mert az elgépiesedő világban elveszíthetünk olyasmit is, ami nélkül igen sivár lenne az életünk. Például a kézimunkázó nagymamáink nélkül. Akik az unokájuk egyetlen szavára máris képesek fonalból, kelméből megteremteni a legmerészebb divatötleteket is. Akik csak úgy, kedvtelésből, vagy a régi hétköznapokba visszavágyva, előveszik a hímzőkészletet, a kelimvásznat, és máris keresztszemekbe, huroköltésekbe, láncszemekbe varázsolják az öreganyjuktól tanult népi vagy magyaros mintákat. Karácsony, húsvét közeledtén horgolócérnáért kutatják fel a várost: angyalkákat, karácsonyfadíszeket, tojásmelegítő tyúkocskákat, az ünnepi asztalra szalvétát, terítőt kell készíteni.
Szerencsére nem merülnek feledésbe dédanyáink foglalatosságai most, amikor a készruha, a gyári kötöttáru szabja a hétköznapok divatját. A kézművesség, a régi mesterségek újraélesztését mind többen tartják hasznosnak. Erre itt, Székelyföldön különösen figyelnek. Háromszéken se szeri se száma a gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket toborzó felhívásnak agyagozásra, nemezelésre, gyöngyfűzésre. S e sorba illeszkedik a sepsiszentgyörgyi városi művelődési házban indult Fürge ujjak klubja. Első születésnapját nemrég kiállítással ünnepelték. A díszterem falain keresztszemesek, írásosok, matyó hímzések, gyöngyékszerek, horgolt és kötött apróságok, különféle úri hímzések – valamennyi a fürge ujjú társaság munkája. A házigazda Kónya Ádám Művelődési Háznak emlékszalagot is készítettek, az évfordulós rendezvényen adta át Gábor Éva klubvezető Dulányi Aladár igazgatónak.
Úgy hírlik, újabb tagok jelentkeztek a Fürge ujjak klubjába. Lesz, akitől a menyasszony hozományába írásos párnát, keresztszemes abroszt, az újszülött kelengyéjébe horgolt réklit, kötött takarócskát rendelni.
