Emlékeztetnék, hogy a görög csődöt a hamis statisztikák idézték elő – mondhatjuk tehát, hogy a hazugság a katasztrofális összeomlás receptje. Mi pedig – olykor már államszinten is elismerjük – a statisztikák kozmetikázásában első helyen állunk, és nemcsak mesteri, hanem doktori címet viselünk. Lát­hatjuk ezt a népszámlálási adatokból: a munkanélküliek száma cirka tízszerese a hivatalosan közölteknek. Hogy lehet egy betegséget kezelni helyes diagnózis nélkül?
Akár a kesztyű a kézhez, úgy simul a sok zűrzavart keltő adat az itthoni politikához, hiszen minél zavarosabb a víz, annál könnyebb horgászni benne. A rendteremtést óhajtó uniós normákat sorra félreseprik. Nálunk egy kis hazugságért soha nem kellett a szomszédba járni, és mostanra már fapados demokráciánkban is az egeket verdesi ez a képességünk: a posztkommunista képmutatás – a vécéirodalomhoz hasonló jelmondataival – nem ismer határokat! Itt a Justitia nevű, bekötött szemű nőalak megerőszakolva, a terelőúton teljesít szolgálatot, lejért vagy valutáért. Elnökünk pedig csak nyugtatgat, hogy még felveszünk egy kicsi kölcsönt, de semmi baj nem lehet – ilyenkor kell felkészülni a legrosszabbra. Hiszen az év vége felé még jövő évi költségvetésünk sincs, majd talán jövő év közepe felé lesz, ahogy megszoktuk. Közben pedig egyre jobban gyűl a szőnyeg alá söpört szemét. És bűzlik. Bár ezt csak mi, lenti emberek érezzük, a fentiek túl fent hordják az orrukat. De vajon mi lesz, ha hozzájuk is elér az ár, és sem nyelni, sem köpni nem tudnak már? Komoly szigorra lenne itt szükség, hogy az euró 2015-re tervezett bevezetése helyett ne zé(u)ró pénz legyen akkor a kezünkben.
TÖLGYES LAJOS, Sepsibükszád