Már egyszer voltak itt... De akkor nem felesleges székekkel, egérszürkébe öltözve, hanem ragyogó székely ruhával, ropogós táncfigurákkal, mesteri ostorpattogtatással ejtették ámulatba a népet, s közben a műsorvezető szellemes tréfáit hallgatta élvezettel a nagyérdemű.
Ezúttal a nagy népszerűsítő propagandával hirdetett műsort magas szintű ünnepi beszédek előzték meg. A Szeben megyei tanácselnök, Martin Bottesch magyarul nyilvánította ki közösségünk iránti rokonszenvét. Ezt s a többi dicsérő szólam bemelegítő sorait öntötte nyakon a Háromszék táncegyüttes műsorának első száma, ami halottsirató nyekergéssel, gyászos hangulattal töltötte meg a termet. Aztán a szedett-vedett ruhákba öltöztetett zenekar egyik hegedűse kezd kapálódzni a széken, a vízben úszó kutya formájára, majd rázendítenek. Várjuk a nagy jelenetet, amikor szívet-lelket örvendeztető öltözékben, csattogó csizmaveréssel, leányforgatással, dalolással emelik a hangulatot... Sehol semmi! Sőt! Hogy valami új sületlenség is rontsa a képet, a hat-hat tagból álló szegényes tánccsoportot a zenekar mögé bújtatta a rendező giccses fantáziája. Fűszerezi a hangulatot a hangosbemondó, amit egy búskomor kutya morgásától alig lehet megkülönböztetni. Egy büdös szót sem lehet érteni belőle! Közben néhányan elszállingóznak a teremből.
Az előadás záróakkordja a rendező kacatjaiból előkotorászott halottsirató rikácsoló, amelyre azt mondta az egyik, műsort végigszenvedő néző: "Úgy látszik, temetni jöttek minket!" A műsor beharangozója a nyitány előtt azt mondta: "Sajnáljuk azokat, akik nem jöttek el!" – utólag azonban nyugodtan kijelenthetjük: "Sajnáljuk azokat, akik eljöttek!"
Szégyelljük magunkat az idegen meghívottak, és főleg a megyei tanács elnöke előtt!
KALMÁR ZOLTÁN,
a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület tb. elnöke
