Lemondani kényszerült Uruguay államfője, Tabaré Vazquez, pedig azt hitte: bejelentésében semmi meglepő nincs. A politikus komoly arccal mesélte el, hogy 2005-ban arra gondolt, megtámadja Argentínát, mert annak állítólag nem tetszett, hogy egy uruguayi papírgyár szennyezi a határfolyót.
Az uruguayi elnök – aki holmi "ökoterroristákról" hadovált, akiktől meg kell védeni a kis országot, és állítólag még a Pentagonnál is utánakérdezett, támogatna-e az USA egy Argentína elleni háborút – nincs egyedül hóbortos ötleteivel. Mi tagadás, Dél-Amerika sohasem a megfontolt politikusairól volt híres.
A legtöbb érdekességet természetesen a venezuelai Hugo Chávez fellépései kínálják. Egy moszkvai látogatása kapcsán például le akarta karatézni Vlagyimir Putyint, s csak később derült ki – a megrettent arcú Putyin számára is –, hogy Chávez csak viccelt. Nem viccből változtatta azonban meg a venezuelai címerben lovagló lovas irányát. Korábban balról jobbra lovagolt, de ez mégsem illett egy baloldali kormányhoz – némelyek még holmi jobboldali fordulat szükségét olvasták volna ki a címerből –, így egyetlen rendelettel megfordíttatta a ló irányát, amely immár a helyes baloldali irány felé halad.
Chávez előtt a venezuelai idő sem érezhette biztonságban magát. Élő adásban jelentette be pár éve, hogy fél órával előreállítja az órákat. "Hogy a kisdiákok tovább alhassanak" – hangzott az indoklás. Egy néző azonban szólt neki, hogy akkor nem előre, hanem vissza kéne állítania az órákat. Chávez elbizonytalanodva fordult testvéréhez, Adamhoz, aki akkoriban oktatá: előre vagy hátra kell állítani az órákat? A miniszter néhány perces gondolkodási idő után megadta a választ, mégpedig a helytelent. "Teljesen igazad volt, az órákat előre kell állítani" – mondta testvérének. Azóta a venezuelai diákok nemhogy tovább alhatnának, de fél órával hamarabb kell felkelniük.
Az Argentin Köztársaság elnökét, Christina Kirchnert csak a szépsége izgatja annyira, mint Chavezt a kisdiákok sorsa. Az elnöknő az utóbbi időben annyi plasztikai beavatkozáson, ráncfelvarráson esett át, hogy Dél-Amerikában csak "Botox-elnöknőnek" hívják. Szépségét megőrizendő külföldi látogatásai alkalmával sem hajlandó bárhol megszállni. A fogadó országnak legalább egy háromszáz négyzetméteres lakosztályt kell a rendelkezésére bocsátania, ahol egyiptomi selyemtörülközőnek, jógaszőnyegnek vagy előre meghatározott diétás sajtkülönlegességeknek kell várniuk az elnöknőt. Egy ENSZ-közgyűlés alkalmával Kirchner egynapi elszállásolása 110 000 dollárba került, de még így is kifogásolta, hogy a joghurtok hőmérséklete nem az előre megrendelt volt.
A dél-amerikai elnökök közül azonban csak kevés volt olyan őszinte, mint az ecuadori, aki magát "bolondnak" nevezte, és A bolond, aki szeret címmel saját zenei albumot adott ki. A politikus azonban arra volt a legbüszkébb, hogy neki nagyobb a heréje, mint az ellenfelének, sőt: "az ellenfelemnek nincs is heréje", mondta Abdala Bucaran, aki a dél-amerikai államot 1996–1997-ben irányította.
Ilyen mezőnyben talán nem is akkora meglepetés, hogy még a nyolcvanas évek végén egy brazil polgármester-választáson egy majom is elindulhatott. Sőt, Tiao, a csimpánz tizenkét jelölt közül a harmadik helyet szerezte meg, így a második fordulóba is továbbjutott.
(a Heti Válasz nyomán)