És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe.
Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam én egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívánta!
Hát valóban, ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürög-forog a konyhában. Egy ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére.
Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem mindig pöröl vélem!
Egy kis idő elteltével felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Kastélyt akar, meg hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve?
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy megébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére.
Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem mindig pöröl vélem.
Eltelik egy kis idő, előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Ahogy hazaér a szegény ember, nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, amikor elhaladt előttük. Amikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyen a világon sincs.
Hát csak addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére.
Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger vize, hullámzott, és csak sokára jött elő a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat, amilyen a világon sincs.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty –, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt. Azt kérdi a feleségétől:
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony nagyon boldognak is látszott.
De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának:
– Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni. Azt akarom, hogy mindenki nekem hódoljon, és leboruljanak az emberek a lábam előtt. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott, szabódott a szegény halász, csak vissza kellett mennie.
Mondja szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal –, ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet, és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok. Eredj haza, megtalálod őt a halászkunyhóban!
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

(Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese)