Farcádi Botond
Ami néhány hónappal korábban már-már elképzelhetetlennek tűnt, az tegnap megvalósult: a koalíciós pártok konszenzusra jutottak a választási törvények módosításáról, a honatyák számának csökkentéséről.
Megerősítették: a parlamenti és a helyhatósági választásokat összevonják – vélhetően a tavaszi, önkormányzati voksolást halasztják őszre –, de még a két évvel ezelőtt meghirdetett népszavazás eredményének is érvényt szereznek. No nem éppen teljes mértékben, hiszen megmaradna a kétkamarás parlamenti rendszer, és a választottak számát sem csökkentik pontosan 300-ra, ennél azért többen lesznek a törvényhozó testület két házában.
Nem véletlen, hogy a tegnapi határozatokat Kelemen Hunor RMDSZ-elnök jelentette be elsőként. A szövetség a maga sikerének könyveli el az úgynevezett kompromisszumos megoldást, mely egyelőre amolyan fából vaskarikának tűnik, hiszen a képviselők kétharmadát egyéni körzetekben, névre szólóan választanák, a többiek pedig visszaosztási listáról jutnának mandátumhoz, ráadásul a megyénként két szenátor elve is támadható, hiszen a közigazgatási egységek nem egyformák, így a kisebb lélekszámú megyéből is ugyanannyi honatya kerülne a felsőházba, mint egy nagyobbikból.
A tegnapi "siker" azonban más érdekes tanulságokat is rejteget. Az egyik ilyen, hogy a kormányon levő politikai erők akkor képesek leginkább az együttműködésre, ha saját érdekeikről, hatalmon maradásukról van szó. A választások összevonása pedig nyilvánvalóan a kormányzó erőknek kedvez, újabb fél év türelmi idő áll majd polgármestereik rendelkezésére, de még a parlamenti voksolás kimenetelét is befolyásolhatják a jelenleg tisztségben levő város- és községgazdák.
A másik aggasztó jelenség, hogy amit a nagyobbik kormánypárt eltökél, azt kisebb-nagyobb engedmények árán el is éri. Ilyen a parlament karcsúsítása, a választások összevonása, a többségi, egyéni körzetes rendszer bevezetése. És ennek tükrében bizony elgondolkodtató, hogy újra meg újra előveszik régiósítási elképzelésüket, Traian Băsescu után ismétli ezt Emil Boc miniszterelnök is.
Ha pedig mindehhez hozzáadjuk az államfő egyik szócsövének tartott Sebastian Lăzăroiu volt munkaügyi miniszter nemrégiben elhangzott, felelősségvállalási eljárást szorgalmazó kijelentéseit, akkor az RMDSZ-es vezetők látszólagos magabiztossága ellenére is felmerül a kérdés: felkészült-e a magyar szervezet arra, hogy kivédje a területi-közigazgatási átszervezésben rejlő beolvasztási szándékot, ha partnereik esetleg új szövetségesek segítségével az intézkedés kikényszerítésével próbálkoznának? Annál is inkább, mert a demokrata-liberálisok választási megfontolásokból ragaszkodnak a mamutmegyék létrehozásához, és látható, a hatalomért mindenre hajlandóak...
