Nagyon találó az egyik szakrendelő bejárata melletti plakát, amely azt hirdeti, hogy az igazán egészséges személy nem az, akinek egy betegségét meggyógyítják, hanem az, akinek jó a fizikai és lelkiállapota, és a közérzete is megfelelő. Sajnos, ez utóbbi kettőről nem gondoskodnak maradéktalanul! Ugyanis némely szakrendelőkbe a bejutás csak többnapos vagy -hetes előjegyzéses várakozás után lehetséges, de ez sem megy simán, mert az a bizonyos sorszám olykor a személyzet támogatásával veszti értékét, a végletekig felingerelve a szabályosan eljárókat, akik az ajtón is olvashatják, hogy itt csak sorszámmal fogadnak. De nem így történik, mert előttem bement a rendőr, Ildikó, Katika és még valaki, így az én 2-es sorszámommal másfél órát várakoztam, amíg bejutottam. Ez, sajnos, régóta így megy, de senki nem változtat rajta, pedig igen gyógyító hatása lenne, ha a szakvizsgálatra előjegyzett személyek névsorát kifüggesztenék a rendelők ajtajára, és mindenki türelmesen, emberhez méltóan várna sorára.
MIHÁLY ILONA, Aldoboly. A marhatartó egyesület egyik tagja vagyok, és még mindig várom azt a pénzt, amivel a Meotis tejfeldolgozó éppen 2009 óta tartozik nekem és társaimnak. Egy részét kifizette, egy részét a saját üzletében le kellett vásárolni, de még mindig több hónappal adósunk. Bosszantó, hogy a perrel sem mentünk semmire – be is szüntették, mert azt ígérték, hogy törlesztenek, de azóta is csak egy részlet jött. Özvegy­asszony vagyok, három tehenet tartok, és már nem tudom, mihez kezdjek. Hiába megyek követelőzni, mert nem velem, hanem az egyesülettel kötött szerződést a cég. Nagy a felháborodás, egymást esszük meg falun, nem akarjuk elhinni, hogy hiába dolgoztunk.
TAMÁS MÁRTA, Sepsiszentgyörgy. Érdekes találkozás tanúi lehettek, akik november 10-én reggel meglátogatták az újonnan nyílt Ex Libris könyvesboltot az Olt utca 7/A alatt. A Plugor Sándor Művészeti Líceum könyvtárosaként az az ötletem támadt, hogy vigyük el az elemistákat a könyvekhez. Ez már a harmadik alkalom volt, és reméljük, hogy a résztvevőknek hasznára válnak a látottak, hallottak. Kisdiákjainknak Ruszka Zsolt eladó beszélt a könyvekről és az olvasásról, melynek szeretetét gyermekkorban kell megtanítani. A kezdeményezés is azért született, hogy ezt a gyermekek olyan emberektől hallják, akik mindennap könyvekkel dolgoznak.
BADI IMRE, Sepsiszentgyörgy. November 15-én munkába indulás előtt nem tudtam buszjegyet venni – a parkbeli jegyautomata már egy hónapja elromlott –, ezért anélkül ültem fel. Adtam a sofőrnek 2 lejt, de nem fogadta el, mert a buszon 3 lejt kell fizetni egy jegyért, éppen kétszer annyit, mint amikor a pénztárnál vagy az automatából veszi az ember. Mondtam, ennyi pénzem van, de nem érdekelte, azt válaszolta, kérjek kölcsön. Égtem, pirultam, végül egy (ismeretlen) utastársam megsajnált, és felajánlott egy lejt, de nem fogadtam el, leszálltam a buszról. Még most is dühös vagyok, hiszen 1,50 lej a jegy ára – talán azért nem javítják meg az automatát, mert így akarnak dupla bevételt? Ki van írva a dobozra, hogy ide kell menni, ott kell jelenteni a meghibásodást, de én nem sétálni indultam, hanem munkába. Ha már ilyen modernek lettünk, akkor jó lenne, ha használni is lehetne azt a jegyosztó gépet!