Megbotránkozunk, amikor egy Bukarestből megyénkbe telepített patika minden románok gyógyszertáraként reklámozza magát, de a megszokás rabjaiként alig vesszük észre: a magyar kereskedők sem jeleskednek abban, hogy áruikat édes anyanyelvünkön is ajánlják.
A Bertis végre felébredt, s szép csinos kétnyelvű cédulákon kínálja hústermékeit, hentesárukészletét, más áruit. Példát mutatnak tehát, hogy mégsem ördöngös dolog a magyar nyelv használata, csupán kis gesztus a város több mint háromnegyedét kitevő lakosság felé.
Ha nem lenne méltánytalan, tréfából azt is javasolhatnánk a Háromszéki Közösségi Alapítványnak, mely meghonosította mifelénk is a közösségi kártyákat, s az onnan befolyt összegek felhasználására februárig ötleteket vár, hogy a vásárlók baninként összegyűjtött pénzéből készíttessen magyar nyelvű feliratokat, és nyújtsa ajándékba azoknak a kereskedőknek – sajnos, még mindig sokan vannak –, akik lelki és szellemi restségből, fukarságból fütyülnek anyanyelvünkre.
