VisszajelzésSiralmas, de nem az előadás

2011. november 18., péntek, Nyílttér

A Háromszék napilap 2011. november 11-én közölte Kalmár Zoltán, a Nagy­szebeni Polgári Ma­gyar Mű­velődési Egyesület tb. elnökének véleményét a Há­romszék nagyszebeni ven­dégjátékáról. Méltatlannak érzem, hogy butaságokra reagáljak, de mivel az illető úr egy művelődési egyesület tiszteletbeli elnöke, és véleményében nemcsak tudatlanságot, hanem rosszindulatot is látni vélek, mégis megírom véleményemet.

Szomorú, hogy Kalmár Zoltán az 1960-as években kialakult "népi együttes" műsorszerkezetét és stílusát kéri számon 2011-ben. Kal­már úr egérszürke viseletet lát, a siratót első számnak véli és nyekergésnek hallja, hiányolja a műsorvezető tréfáit. A tiszteletbeli elnök úr – aki a művelődéshez ezek szerint nagyon is ért – és a hozzá hasonló nézők szórakozni akarnak. A magyar nyelv nagyon pontos, a szótő a "szór", tehát nem épülni, gazdagodni megyünk színházba, táncegyüttes előadására, hanem időt "szórni", szórakozni.
Nem bekapcsolódni, feltöltődni, hanem épp fordítva, kikapcsolódni.
De miről is van szó? Az 1960-as években a kommunista ideológia alapján kialakult mozaikműsorokban a "népi együttesek" kizárólag ünneplő és uniformizált viseletben léphettek színpadra, jelezvén, milyen nagy a jólét és boldogság, hogy a templomba járó, ünnepi viseletben táncolja mindenki a verbunkot. És a táncszvitek között a műsorvezető tréfás rigmusokkal szórakoztatta a közönséget. Ezek a szövegek annak idején arra szolgáltak, hogy teljen az idő – másképp nehéz lett volna kétórás előadást alkotni –, és a táncos kipihenje izomlázát.
Kalmár úr nem értett semmit az előadásból, nem értette a címét, "Száz évig", nem tudja, ki volt Fodor Sándor Netti, és nem hallott semmit sem a népzene- és néptáncgyűjtésekről, sem a táncszínházról, sem arról, hogy jövőre 35 éves lesz az erdélyi táncházmozgalom. Ez nem baj, csak szomorú. Ezek után nincs mit csodálkoznunk, hogy a tisztelt úr soha nem hallott siratót, sőt, azt sem tudja, hogy egyáltalán létezett sirató. A sirató mint műfaj a mai valóságból már eltűnt, de a 20. század végén több helyen is élt még, én is voltam pl. Kalo­ta­szegen olyan temetésen, ahol siratóasszonyok siratták el az elhunytat.
Egyszóval Kalmár úr annyit ért ehhez, mint ló az ábécéhez.
De az még szomorúbb, hogy a Háromszék napilap teret ad ilyen butaságoknak. Ez a vélemény- és sajtószabadság félreértése, hiszen a mai világban a médiák hihetetlen mennyiségű butaságot, marhaságot közölnek, terjesztenek.

Könczei Árpád zeneszerző, koreográfus, Budapest

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2011-11-18: Nyílttér - :

Rosszul spórol az önkormányzat (Visszajelzés)

Az 1989-es forradalmárok egyesületétől megvont támogatás ügyében kereste fel lapunkat Rujoi Attila, aki maga is igazolvánnyal rendelkező "harcos" (luptător), bár nem a sepsiszentgyörgyi, hanem a bu­karesti fióknál.
2011-11-18: Nyílttér - :

Tornászlányokkal Törökországban

A Háromszék 6439. számában olvastam, hogy egy kirándulócsoport milyen jó véleménnyel volt Törökországról. Most már én is. Volt szerencsém a Botos Liviu tanár úr által vezetett tornászcsapatot Törökországba, az Izmirtől közel száz kilométerre fekvő Selcukba fuvarozni, ahol egy nemzetközi tornafesztiválon vet­tek részt, Románia színeit képviselve.