A Háromszék 6439. számában olvastam, hogy egy kirándulócsoport milyen jó véleménnyel volt Törökországról. Most már én is. Volt szerencsém a Botos Liviu tanár úr által vezetett tornászcsapatot Törökországba, az Izmirtől közel száz kilométerre fekvő Selcukba fuvarozni, ahol egy nemzetközi tornafesztiválon vettek részt, Románia színeit képviselve.
Utunk mondhatni zökkenőmentes volt, de csak átvitt értelemben, mivel az útviszonyok miatt zötykölődtünk eleget. Saját tapasztalatomból ajánlom: indulás előtt érdemes alaposan megválasztani az útvonalat, nem kell teljesen a navigációs rendszerre hagyatkozni. Célszerű a megyei és ennél alacsonyabb kategóriájú utakat kerülni, és a nemzetközi vagy országutakon közlekedni, legalább Bulgáriában, de a török utak sem tükörsimák, az autópálya kivételével. A török határátkelés kissé körülményes (elég alapos az ellenőrzés, és ezért időigényes), de gond nélkül átértünk. A szállodában valósággal lesték minden kívánságunkat, és én úgy tapasztaltam, hogy szeretik a románokat: bárhol jártunk, valaki mindig tudott egy-két szót románul, és mindenfelé megkínáltak ingyenteával. A fesztivál szervezése is példás volt. A tornászlányok kétszer léptek fel, és nagyszerűen szerepeltek, tapsvihar kísérte bemutatójukat. Egy nap elvittek kirándulni, és csodálatos helyeket láttunk, igazán érdemes oda legalább egyszer az életben ellátogatni, elmerülni a kultúrában és a tájban. Kellemeset csalódtam, mivel utunk előtt minden ismerősöm csak rosszat mondott a törökökről – de mi közel 3000 kilométert tettünk meg gond nélkül. Elismerésem a török népnek, és persze a sepsiszentgyörgyi tornászcsapatnak is: Nagy Simona, Földes Tímea, Laczkó Abigél, Szabó Eszter, Szabó Schuller Kinga, Szász Veronica, Bradu Izabella, Laura Cojocar, Alina Oltean, Anamaria Popa, Iulia Mureşan, Andrea Benedic, Denisa Benedic és tanáruk remek teljesítményt nyújtott.
Miklós Károly, Sepsiszentgyörgy
