Ezzel megszűnik a várólisták problémája, amikor az ember azért imádkozik, hogy például valaki autóbalesetben hunyjon el, de a belső szervei épek maradjanak, amit majd beléje ültetnek. Sőt, megszűnne a szervkereskedelem is. Van, aki a fél veséjét adja el, de például szívét nem tudja, mert attól szívtelen és élettelen lenne. Már most be tudják operálni az emberi szívbe a disznó szívbillentyűjét. Mindig is tudtam, hogy a disznó belső szervei leginkább hasonlítanak az emberéhez. Sőt, még a természete és viselkedése is. Ha az ember kicsit többet iszik a kelleténél, mindjárt azt mondják rá, hogy részeg disznó. Ha öregszik, akkor azt, hogy a vén disznó. De megszokott mondás az is, hogy minden férfi disznó és az ember disznólkodik. Az is közismert, hogy valaki úgy eszik, mint egy disznó.
Mivel magas a vérnyomásom, és némi szívkoszorúér-elmeszesedésem van, rádöbbentem arra, hogy kár lesz a disznó szívét a véres hurkába beőrölni. Lehet, élek még néhány évet, és arra megoldódnak a disznó szerveinek apró átültetési problémái. Addig is folyékony hidrogénben tárolhatjuk.
– Vissza az egész, nem a böllért hívjuk disznót vágni, hanem egy sebészorvost! – döntöttem el. – Nem fogjuk megzabálni az aranytojást tojó disznót!
És így is történt. A sebészorvos vállalta is a dolgot, csak azt mondta, előbb a disznó legyen levágva, mert még a végén azt mondják, hogy a műtét alatt halt meg a kezei között. (A műtét sikerült, a disznó meghalt!) Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy egy disznóölő is kell. Meghánytuk-vetettük a dolgot, de én nem értettem egyet azzal, hogy szokás szerint szúrja meg a disznót, mert akkor azt akár el is dobhatjuk. Végül is a sebész hívott egy altatóorvost s műtősnővért. A böllér az elején csak asszisztál, és magára vállalja a disznó halálát. Úgy egyeztünk, hogy miután a szívét kiveszi az orvos, a mészáros feldolgozza a többi sertésalkatrészt. A nagy eseményre mi kimosakodtunk, az orvosok és az asszisztencia bemosakodott. A csekát, ami olyan százhúsz kiló körüli lehetett, megfürösztöttük. És elkezdődött a műtét. Az altatóorvos először is örökre elaltatta, majd a sebész felnyitotta a disznó mellkasát. Előtűntek belsőségei. A szíve és szívkoszorúerei roppant egészségesek voltak. Látszik, hogy nem cigarettázott – mondta az orvos. Menet közben megjegyezte, hogy valószínű nem is ivott, mert szép a mája. Nekem ettől lelkiismeret-furdalásom támadt, és eldöntöttük, hogy a máját is eltesszük nehezebb időkre. A család kissé morgott, hogy ezek szerint nem lesz májashurka sem. Az orvos tovább dolgozott, mikor nyilallott egyet a vesém. Sajnos, néha pittyegni is szokott. Ezért megkértük az orvost, műtené ki a veséket is. Nem részletezem. A disznónak minden szerve ép és egészséges volt. Megmentettük az orját is, mert az jó lesz, ha rám tör egy újabb derékfájás és a gerincemet ki lehet cserélni. Az orvos gyomormosást végzett a disznón és az is konzerválásra került, mert sokszor ég a gyomrom és fájnak a beleim. De elraktároztuk az első lábait, a hátsó sonkáit is, mert sokszor szenvedek lábfájással és a karom is szokott nyilalldosni. Van cukrom is, ezért kivetettük a hasnyálmirigyét, köhögök, és el kellett hagynom a dohányzást, ezért kioperáltattuk a tüdejét is. A fülét, azt megettük, de a szemét eltettük, mert jó volt a látása is. Soha nem hordott szem­üveget.
Mivel a hajam is rendesen hull és őszül, a bőréből is lefagyasztottunk egy darabot, a feketébbjéből, mert ez egy fehér-fekete foltos disznó volt. Jó lesz, ha majd a fejemre feloperálják. A szőre ugyan nem nagyon sűrű, de elég kemény szálú. A fogazata is elég ép volt. Ezért az egész állcsontját elraktároztuk, jobb lesz, ha a fogait majd nekem ültetik be, olcsóbb, mint az implantátum. A farkának megőrzésén töprengtem egy kicsit, majd: soha nem lehet tudni, mi lesz alapon azt is eltettük nehezebb időkre.
Végül a százhúsz kilós sertésből nem maradt jóformán semmi. Sajnos kiskorában kiherélték, így kanosságára nem számíthattam. A zsírját kiolvasztottuk, mert az van rajtunk is elég, így arra nem lesz szükség.
A disznótorra agyaslevest főztek az asszonyok, és az innen-onnan lefaragott húsokat megsütötték. Nem mondhatom, hogy túl nagyra sikerült a lakoma, de bőven kárpótolt a tudat, hogy majd alkalomadtán milyen jó lesz nemesebb célokra felhasználni megőrzött szerveit. A disznótoros vacsorát bőven locsoltuk borral, és én arról ábrándoztam, hogy milyen is lesz, mikor ezeket a szerveket magamba ültetik.
Egészen meg fogok ifjodni a műtétek után. Tessék elképzelni, mikor az egyéves szív majd bennem dobog! Vadonatúj májammal mi rengeteg pálinkát, sört, bort tudok feldolgoztatni. Újból cigarettázhatom, mert tüdőm olyan lesz, mint az egy éve született csecsemőé. Nem fog fájni a derekam, lábam, karom. Újjá fogok születni, ujjongtam örömömben. Egyetlen dolog maradt, amiről megfeledkeztem, mert már feledékeny is vagyok. Az agyamat sem ártana majd kicserélni, mert biztosan meszes. Sajnos késő volt, mert az agyaslevest már megettük. Sebaj, jövő évi disznóvágáskor félretesszük.
És ha majd azt is belém operálják, akkor gondtalanul fogok élni. Csak várni fogom, hogy beadják a moslékot, és engedem, hogy vakarják a hátamat, amit úgy fogok tűrni, mint disznó a vakarást.