Demeter László muzeológus az elmúlt évekről szólva azt mondotta, céljuk: színes előadásokkal minél több embert megszólítani, Erdővidék gazdag kulturális életét népszerűsíteni. Ebben a munkában vállal öt éve egyre nagyobb szerepet Erdővidék Múzeuma is – hangsúlyozta. Az egybegyűlteket arra kérte, segítsenek a város polgármestere, Nagy István által mostohagyermekként kezelt, támogatás nélkül hagyott intézmény fenntartásában. Nagyenyed alpolgármestere, Krecsák Albert a két régió közötti kulturális együttműködés fontosságát hangsúlyozva jelentette ki, meggyőződése, az Erdővidékkel való kapcsolattartás sokat fog segíteni önazonosságuk megőrzésében az egyre szórványosodó régióban. Antal Imre, Szász Levente, György Szakács Mihály, Kovács Antal, Andorkó Ferenc és Rácz Gábor vadásztrófeáit méltatva Kászoni Zoltán a vadászat nemes részéről szólt, művelői a természetet óvják, gondoskodnak a vadállományról, és továbbadják a természet szeretetét is. Elítélően szólt viszont a felelőtlenül, csak a maguk hasznát néző vadászokról: miattuk csökken vészesen a genetikailag értékes medvék száma.
Néhány percnyi szünetet és teremrendezést követően a huszonötödik könyve megjelenését ünneplő Kászoni Zoltán vette át ismét a szót. Felele­venítette szülei és tanítója emlékét, akiknek neveltetését köszönheti, a moszkvai egyetemi éveket, szakírói pályájának kezdetét, első – és még ma is használatos – egyetemi jegyzetét, haltenyésztési, majd akvarisztikai könyvének születését s a nyugati világ csábítását. Egy tudományos ülésszak alatt marasztalták, folytassa munkáját Dániá­ban – mesélte Kászoni Zoltán –, de nemet mondott. Azért nem engedett a csábításnak, mert szülőföldjét nem tudta volna magával vinni. Döntését soha nem bánta meg. Háromszék élő kincsei című könyve Erdővidék előtti tisztelgés.