A Kárpát-medencei magyarság körében elhatalmasodott "kihalásfélelem" kezelésére önbizalmat erősítő pszichés ráhatásként, életkedvet tápláló lelki gyógyírként hatnak azok az információk, miszerint százéves népesedési irány fordult meg Székelyföldön.
Abszolút számokban a magyarság fogyott ugyan, de százalékarányban a románság növekedése a magyarokénál kisebb. Székelyföldön megfordult tehát az a trend, amelyet 1910 és 2002 között a magyarság arányának folyamatos csökkenése jellemzett. A folyamatos fogyás okai: a két világégés magyarságpusztító következményei, szülőföldről való távozásra kényszerítő élethelyzetei, majd a kommunista diktatúra módszeres, magyarságot fogyasztó manőverei, az iparosítás és egyebek révén Székelyföld, különösen a városok elrománosítása. Ezeknek a folyamatoknak az összessége a tömeges elvándorlás mellett a gyermekvállalási kedv lankadásához is vezetett.
Az információk két megye – Hargita és Kovászna – eddig feldolgozott népszámlálási adataira alapozottak. A Maros megyei számok és arányok még nem ismertek. Székelyföldön jelenleg ez a térség a magyar etnikai eróziónak leginkább kitett régiója. Ennek törésvonala mentén képződnek az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának visszaállítását megtorpedózó, a szakminisztérium döntéseivel is szembeszegülő román nacionalista túlkapások, a következő évben esedékes helyhatósági választások marosvásárhelyi polgármesterjelöltje körül kialakult – reméljük, múló – széthúzások vagy akár egy iskolai névadást illető, a román térnyerést alantas eszközökkel is elősegítő próbálkozások.
Egész Erdély etnikai térképének felfrissítéséhez az adatok feldolgozásának alacsony mértéke miatt még nincsenek fogódzóink. Remélni lehet, hogy a nagyobb magyar tömbök – Szatmár, Bihar – adatai a két székelyföldi megyéhez hasonlóan biztatóak lesznek. A szórvány helyzete ebben a vonatkozásban nem kecsegtet sok jóval.
Summa summarum: Székelyföld az erdélyi magyarság markánsabb belső anyaországává erősödésének vannak reményt keltő jelei. Ez a térség autonómiatörekvéseinek is az alapja, és igen fontos, hogy az erdélyi népszámlálási eredmények ne a magyarság önkörén belüli torzsalkodásához szolgáltassanak muníciót – hogy például a mi köreinken belül ki és mi a felelős a szórványvidékek szórványosodásáért –, hanem éppen az idei pozitív tapasztalatok birtokában a magyarság önbizalmát erősítsük, a családtámogatások hatékonyságát biztosítsuk – összehangolt pártpreferenciák érvényesítésével, de még inkább azok nélkül.
