A közigazgatásilag Gelencéhez tartozó, mintegy háromszáz lelket számláló kis település központjában, a harangláb közelében áll az 1894-ben épített Fejér-kúria. Vele átellenben, az út túloldalán is nemesi lak, Fejér Mihály (1823–1893) földbirtokos, negyvennyolcas honvéd százados, orbaiszéki szolgabíró és megyei képviselő bennvalójának maradványai láthatók.
Fejér Mihálynak hat gyermeke volt, négy lány és két fiú. Közülük csak Árpád vitte tovább a nevet, Ödön nem alapított családot. Mindannyian a haralyi cinteremben, egy háromszáz esztendős fa tövében alusszák örök álmukat.
Fejér Árpád földbirtokos (1856–1911) és neje, Jánosy Jolán (1868–1915) építtette a haralyi kúriát. Nekik ugyancsak hat gyermekük született, egy leány és öt fiú. A fiúk közül csupán Fejér Vilmos (1894–1937) örökítette tovább a családnevet – ő a kúria mai lakójának nagyapja. Csíksomlyón végezte el a tanítóképzőt az 1910-es évek első felében. Haralyban kezdte tanítói pályafutását, amikor bekövetkezett az első világháború. Orosz fogságba került, ahonnan nyolc év után, 1924-ben szabadult, majd visszament a haralyi iskolába tanítani, s rövidesen családot alapított, feleségül véve Szinajáról Huszár András építészmérnök és Komócsy Júliánna lányát, Huszár Júliát (1888–1975), aki újrabútorozta a kúriát. Huszár András építészmérnök Keszthelyről telepedett át családostul Szinajára. Egy osztrák–magyar építészcsapat tagjaként vett részt a Kicsi Peles-kastély építésében. Ma is az általa vásárolt antik bútorok egy része csodálható meg az udvarház nappalijában és egyik hálószobájában. Emléküket a kései utód, Fejér Mihály ükunokája, Fejér Levente őrzi, aki egyedül lakik az ódon udvarházban.
Fejér Levente 1950. augusztus 22-én született Komollón, pedagógus szülei, Fejér Árpád (1925–1999) és Demény Klára (1925–2007) a második magyar világban, 1940 és 1944 között végezték a tanítóképzőt. Komollón tanítottak, majd Zágonba és Imecsfalvára helyezték őket. 1959-ben édesapját koholt vádak alapján kirúgták a tanügyből, és három évig nem térhetett vissza a katedrára. Nyugdíjazásáig édesapja Gelencén, édesanyja pedig Haralyban és Gelencén tanított. Gyermekként a szünidőket testvéreivel, húgával és öccsével együtt Haralyban, az akkor már özvegyen élő nagymamája kúriájában töltötte. Érettségi után Tordán továbbképző tanfolyamot végzett, rövid ideig a csavargyárban, majd a szigetelőgyárban dolgozott, tizenhét évi munka után 1992-ben betegnyugdíjazták. 1990-ig nagyon keveset tudott a család múltjáról, de amikor kezdte járni az erdő- és földvisszaigénylés útvesztőit, és előkerültek a régi, megsárgult iratok, a Fejér-családfa, felébredt benne a családja története iránti kíváncsiság. Ma már féltve őrzi a családi emlékeket, a nemesi címer másolatát, a kúriában található régi bútorokat és fényképeket.
Amint belépünk az udvarház kapuján, annak belső vakablakában sírkőre emlékeztető kőfaragvány látható. Felirata alapján valószínűleg 1865-ben készült, és Fejér Mihály kúriájából került át ide. Felirata: "Isten kegyelméből szittya faj a családom, Ázsia volt őslakásom. Fejér Mihály a nevem, 1660-ba főnemes lettem, addig az aprónemesek közt vitézkedtem. Ezen kaput és kertet 1865-be Fejér Mihály és neje Mike Josefa építette Isten dicsőítésére. Sokáig éljenek benne, óhajtja 3 fia, 4 leánygyermeke s több mások."
– A Fejérek tősgyökeres haralyi római katolikus, nemesi család. 1656-ban kaptak nemesi oklevelet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől – meséli Fejér Levente. – Kész csoda, hogy a Fejér-kúria a kommunista rendszerben is megmaradhatott a család tulajdonában szinte eredeti állapotában, eredeti berendezésével. Az volt a szerencsénk, hogy nagyanyám még 1946 előtt a földeket elosztotta háromfelé, két fiára s magára íratta, s így egyiküknek a nevén sem maradt tíz hektár. Szántóföld nem volt sok a Fejér család birtokában, inkább erdő, száz hektáron felül, de azt már hamarabb államosították. Ezért nem kerültek kuláklistára. 1946-ban pártirodát rendeztek be a kúria egyik kisajátított szobájában, az egyik hálószobából pedig óvoda lett. Aztán amikor megalakult előbb a társas, utána a kollektív gazdaság, annak vezetői szintén a kúriát szemelték ki irodának. 1965-ig tartott ez az állapot, akkor az irodákat átköltöztették a szomszédba, a Hangya Fogyasztási Szövetkezettől elvett székházba. Utána még vagy három évig gabonaraktárnak használták a szalont, az 1968-as megyésítés után került vissza végleg a család tulajdonába. Amint az erdők után kapok egy kicsi pénzt, azt a kúria tatarozására fordítom – mondotta Fejér Levente.
