Egy haralyi nemesi lak múltja és jelene

2011. november 24., csütörtök, Faluvilág

A közigazgatásilag Gelencéhez tartozó, mintegy háromszáz lelket számláló kis település központjában, a harangláb közelében áll az 1894-ben épített Fejér-kúria. Vele átellenben, az út túloldalán is nemesi lak, Fejér Mihály (1823–1893) földbirtokos, negyvennyolcas honvéd százados, orbaiszéki szolgabíró és megyei képviselő bennvalójának maradványai láthatók.

  • A haralyi Fejér-kúria			     A szerző felvételei
    A haralyi Fejér-kúria A szerző felvételei
  • Fejér Levente
    Fejér Levente

Fejér Mihálynak hat gyermeke volt, négy lány és két fiú. Közülük csak Árpád vitte tovább a nevet, Ödön nem alapított családot. Mindannyian a haralyi cinteremben, egy háromszáz esztendős fa tövében alusszák örök álmukat.
Fejér Árpád földbirtokos (1856–1911) és neje, Jánosy Jolán (1868–1915) építtette a haralyi kúriát. Nekik ugyancsak hat gyermekük született, egy leány és öt fiú. A fiúk közül csupán Fejér Vilmos (1894–1937) örökítette tovább a családnevet – ő a kúria mai lakójának nagyapja. Csíksomlyón végezte el a tanítóképzőt az 1910-es évek első felében. Haralyban kezdte tanítói pályafutását, amikor bekövetkezett az első világháború. Orosz fogságba került, ahonnan nyolc év után, 1924-ben szabadult, majd visszament a haralyi iskolába tanítani, s rövidesen családot alapított, feleségül véve Szinajáról Huszár András építészmérnök és Komócsy Júlián­na lányát, Huszár Júliát (1888–1975), aki újrabútorozta a kúriát. Huszár András építészmérnök Keszt­helyről telepedett át családos­tul Szinajára. Egy osztrák–magyar épí­tészcsapat tagjaként vett részt a Kicsi Peles-kastély építésében. Ma is az általa vásárolt antik bútorok egy része csodálható meg az udvarház nappalijában és egyik hálószobájában. Emléküket a kései utód, Fejér Mihály ükunokája, Fejér Levente őrzi, aki egyedül lakik az ódon udvarházban.
Fejér Levente 1950. augusztus 22-én született Komollón, pedagógus szülei, Fejér Árpád (1925–1999) és Demény Klára (1925–2007) a második magyar világban, 1940 és 1944 között végezték a tanítóképzőt. Komollón tanítottak, majd Zágonba és Imecs­falvára helyezték őket. 1959-ben édesapját koholt vádak alapján kirúgták a tanügyből, és három évig nem térhetett vissza a katedrára. Nyugdí­jazásáig édesapja Gelencén, édesanyja pedig Haralyban és Gelencén tanított. Gyer­mekként a szünidőket testvéreivel, húgával és öccsével együtt Haralyban, az akkor már özvegyen élő nagymamája kúriájában töltötte. Érettségi után Tordán továbbképző tanfolyamot végzett, rövid ideig a csavargyárban, majd a szigetelőgyárban dolgozott, tizenhét évi munka után 1992-ben betegnyugdíjazták. 1990-ig nagyon keveset tudott a család múltjáról, de amikor kezdte járni az erdő- és földvisszaigénylés útvesztőit, és előkerültek a régi, megsárgult iratok, a Fejér-családfa, felébredt benne a családja története iránti kíváncsiság. Ma már féltve őrzi a családi emlékeket, a nemesi címer másolatát, a kúriában található régi bútorokat és fényképeket.
Amint belépünk az udvarház kapuján, annak belső vakablakában sírkőre emlékeztető kőfaragvány látható. Felirata alapján valószínűleg 1865-ben készült, és Fejér Mihály kúriájából került át ide. Felirata: "Isten kegyelméből szittya faj a családom, Ázsia volt őslakásom. Fejér Mihály a nevem, 1660-ba főnemes lettem, addig az aprónemesek közt vitézkedtem. Ezen kaput és kertet 1865-be Fejér Mihály és neje Mike Josefa építette Isten dicsőítésére. Sokáig éljenek benne, óhajtja 3 fia, 4 leánygyermeke s több mások."
– A Fejérek tősgyökeres haralyi római katolikus, nemesi család. 1656-ban kaptak nemesi oklevelet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől – meséli Fejér Levente. – Kész csoda, hogy a Fejér-kúria a kommunista rendszerben is megmaradhatott a család tulajdonában szinte eredeti állapotában, eredeti berendezésével. Az volt a szerencsénk, hogy nagyanyám még 1946 előtt a földeket elosztotta háromfelé, két fiára s magára íratta, s így egyiküknek a nevén sem maradt tíz hektár. Szántóföld nem volt sok a Fejér család birtokában, inkább erdő, száz hektáron felül, de azt már hamarabb államosították. Ezért nem kerültek kuláklistára. 1946-ban pártirodát rendeztek be a kúria egyik kisajátított szobájában, az egyik hálószobából pedig óvoda lett. Aztán amikor megalakult előbb a társas, utána a kollektív gazdaság, annak vezetői szintén a kúriát szemelték ki irodának. 1965-ig tartott ez az állapot, akkor az irodákat átköltöztették a szomszédba, a Han­gya Fogyasztási Szövet­ke­zettől elvett székházba. Utána még vagy három évig gabonaraktárnak használták a szalont, az 1968-as megyésítés után került vissza végleg a család tulajdonába. Amint az erdők után kapok egy kicsi pénzt, azt a kúria tatarozására fordítom – mondotta Fejér Levente.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-11-24: Riport - B. Kovács András:

Cigány vállalkozó az Őrkőn

Néhány éve jól menő vállalkozása volt a sepsiszentgyörgyi roma negyedben Ötvös Viktor Amenkha-elnöknek, akit mindenki a Közösségi (Fehér) Ház felelőseként ismer az Őrkőn. A Pro Nobis Egyesület által is mintavállalkozásként kezelt és támogatott ócskavasgyűjtőt azonban 2009-ben törölték a cégbíróság nyilvántartásából. Mi történhetett?
2011-11-24: Család - Demeter J. Ildikó:

Anyabátorítók Sepsiszentgyörgyön

Dúla – ez a hivatalos, szakszerű elnevezése annak a személynek, aki az anya mellett áll a várandósság hónapjaiban, a szülés és a szoptatás ideje alatt, és segít neki megbirkózni az új helyzettel.