Kiválasztva
Ötvös Viktor mozgékony elméjű, talpraesett negyvenes férfi, aki a korábbi, időközben Svédországba kivándorolt elődje mellett eltöltött néhány év alatt kész cigányvezetővé nőtte ki magát a telepen. Fél évtizede figyelem fejlődését, ahogy csendestársból lassan végrehajtóvá és bizonyos értelemben irányítóvá érett. A magabiztos fellépéséről és taktikai érzékéről, szervezőkészségéről ismert Dima Mihálytól sokat tanulva, mára bárki külső hivatali vagy civil személynek partnere lehet a cigánygettó ügyeiben. (Dima különben árapataki pünkösdista gyülekezetéből hozta felkészültségét, érettségét a vezetésre, akárcsak tökéletes kétnyelvűségét, s valami olyasmit, amiben az őrkőiek nem jeleskedtek eddig: a közösségi önigazgatás egyházilag kipróbált tapasztalatát. Dima ugyanis prédikátora volt felekezetének.)
A két ember kiválasztása egyszerűen történt, mindkettőre a köztisztasági vállalat alkalmazottjaiként terelődött a hatóság figyelme, s mikor a roma programokhoz roma közvetítők kellettek, akkor jött el az ő napjuk. Miért is? Ötvös Viktor így teszi ezt számomra érthetővé:
– Én tizenkét évet dolgoztam a Tegánál, s 2002-től áttettek ide a direkcióhoz (szociális igazgatóság), mikor karbantartó kellett, hogy gondozzam a házat. Szakmám nincs, de nyolc osztályt végeztem, és látták, fogalmam van, sok mindent meg tudok csinálni, s kivettek. Engem az igazgató sem úgy nézett, mint mást. A munkahelyen is többször eléhozott, hogy megbízható ember vagyok.
Telitalálat
Következzék a vállalkozásalapítás története Ötvös Viktor színes előadásában. Előre­bocsátom, hogy az ócskavasgyűjtést mint választást személy szerint többszörösen is telitalálatnak érzem, annak is bizonyult. (Megemlíteném, hogy Márkus András tisztelendő úr terve, miszerint aszfaltozó csoportot hozott volna létre a telepen a kilencvenes évek elején, nem tudom, miért esett kútba, de kár, hogy meghiúsult.)
– Jártak bé a cigányszekerek vasgyűjteni a városba – kezdi Ötvös –, nem volt rajtuk szám, zsák se, mocskoltak, minden. Sok volt a baj. Kijöttek a rendőrök, és panaszkodtak, hogy a cigányok bejárnak a vassal a városba. Mihállyal tárgyaltuk, mit tudjunk csinálni. Figyeljetek ide, mondom, nekem van fizetésem, tudok kölcsönpénzt felvenni, én egyet próbálok! El is indítottam. 2007-ben. Felvettem mai pénzben nyolcezer lejt, édesapám adott hatezret, s a leány­test­vé­remtől is kaptam. Miért kellett a pénz? Hogy a vasat meg tudjam vásárolni. Nem kellett udvart venni, a saját lakásomon csináltam mint persoană fizică autorizată, pfa (engedéllyel rendelkező magánvállalkozó – szerk. megj.). Kibe­tonoztam az udvart, másképp a kör­nyezetvédelem nem adta volna meg az engedélyt.
A hivatalos ügyintézésben a Pro Nobis Egyesület támogatását élvezte, Kernászt Huba szerint mintavállalkozásnak szánták a projektet, mely egy egész telepnek példát mutathat, és üdvös irányba terelheti több család életét, valamint a város és az őrkőiek kapcsolatát is ellenőrizhető, normális keretek közt tartja. De folytassuk:
– Brassói céggel, a Remattal kötöttem szerződést, hozták a konténert, béállítottam az udvaromba, s abba raktuk a vasat. Mikor megtelt, telefonáltam, jöttek és elszállították.
– Sepsiszentgyörgyön nem talált partnert?
– Két vasbegyűjtő van, de a brassóiak többet fizettek, azért. Mennyit? Hát mikor én szedtem, úgy 35–40 banit fizettem, attól függően, milyen vasat hoztak, kicsit keményebbet vagy öntvényeket, pléhet, ilyesmit, és Brassóban 50–52–53 baniban tudtam elszámolni. A városban ugyanúgy vették, mint én, tehát 40 baniban ment az ár. Alu­míniumot, ilyesmit nem tudtam fel­vásárolni, csak vasra szólt az engedély. A prefektúrán minden három hónapban raportot kellett leadjak, utána lehet nézni. Szétverni? Nem vertünk szét semmit, ahogy hozták, raktuk bé a konténerbe. Ami befért a szekérbe, befért a konténerbe is.
– Az egész Őrkő magának dolgozott?
– Nem csak az Őrkő, mert meghirdet­tem az újságban, Gidófalváról is hozták, más falukról is, mert én két banival többet adtam. Egy kukával, ha összegyűlt, abba belefért 8–9 tonna, ha gyengébb vas volt, több pléh, akkor 4–5 tonna. Vettem egy kék dubát (furgon) is, meghirdettem az újságban, hogy ingyen elszállítom, érte megyek. Telefonáltak még Baconból is. Hajtásim? Akkor még nem volt, azóta megszereztem. Sofőrt fogadtam, úgy rendeztem. De nagyon jól ment! Mert a cigá­nyok elmentek áskálni, kukázni mindenfelé, annyi vasacskát esszeszedtek, hogy na. Volt, hogy szombaton jöttek: vedd meg, te, nincs amivel a gyermekeknek ennivalót vegyünk. Én megvettem.
Rajta voltak
– Minden papírom rendben volt, meg lehet nézni, mert a rendőrök, mások nagyon rajtam voltak. Olyan napot vagy másodnapot nem adott a Jóisten, hogy fel ne jöjjenek, fel ne bolygassanak mindent.
– Lopott vasat kerestek?
– Én olyat nem vettem be. Mondtam nekik: uraim, mikor magik szivik szereti, akkor jöjjenek, állítsanak ide rendőrt, hogy lássák, milyen vasat veszek bé. Mivel azt mondták, szekérrel nem szabad a városba bémenni, én feltaláltam ezt. Kontrolláljanak, ha akarnak, amikor a szivik szereti. Én meg nem akadályozom. De megmondta az egyik: két DAC (hulladékudvar) van Szent­györgyön, és nem akarnak hallani sem arról, hogy egy cigány is szedi a vasat. Azt feleltem: amíg nekem az engedélyem megvan mind a tanácstól, mind a prefektúrától, betonozást, kanalizálást rendesen megcsi­náltam, maguk addig nem tudják megállítani. És akkor azt mondta nekem: pökjem szembe, ha nyolc hónapig tudom vinni, mert ő úgyis bézárassa.
Ötvös Viktornak végül tíz hónapig sikerült kitartania. Állítása szerint soha büntetve nem volt, mert "nézték, de nem találtak semmit". Közben a környező utcákból valóban tűntek el aknafedők, azokat keresték rajta, de hiába. Az általa felvázolt konkurenciagyanú valószínűsége szintén nem kizárt. Nagy razzia lehetett végül, mely végleg elvette a kedvét mindentől. De mikor azt kérdem, miért hagyta abba, ha nem találtak kifogásolnivalót sem papírjaiban, sem az udvarán, mégis az önkormányzattal kezdi. "Amikor az engedélyemet a polgármester megcsinálta, még Álmos úr volt ott. Az új polgármester pedig nem tudta, mi folyik ott a rendőrök és a cigányok közt. Nem tudta, s reavették, ne pecsételje le az engedélyemet, mikor lejárt az egy évem. Béhívattak, vittem minden papírt, de nem foglalkoztak semmivel. Ott voltak a rendőrök, ott az igazgató a városrendezéstől, s mind azt rágták a polgármester fejibe be, hogy én a vasat lopom és adom el. De hát egy éve csinálom majdnem, és soha egy kánálfedőt (kanálisfedő) nálam nem talált senki! Akkor mért nem akarják lepecsételni az engedélyemet, hogy folytassam tovább?"
A hivatali homály
Ötvös erre hegyezte ki történetét, ezt tartotta fontosnak a tudomásomra hozni. Végső soron a pecsételés megújításának elmaradásával magyarázza, hogy vállalkozása ma nem működik, holott a végkifejletet illetően állítása pontatlan. Közben olyan jogszabály-módosítás történt, melyet követni a fentiek szerint nem tudott, és melyet ma sem lát tisztán. A polgármesteri hivatal pecsétjére ugyanis akkor már nem volt szükség. Nem tudom, hogy ő ezzel miért nem volt tisztában.
A közönségszolgálati iroda alkalmazottjával, Stefán Ildikóval próbáljuk meg kibogozni az összekuszálódott szálakat. Az egyéni vállalkozói engedély kiváltásakor még a 300-as törvény alapján kiállított régi típusú, sárga színű okmányok voltak hatályban, Ötvös is ennek megfelelően újította meg engedélyét. "2008 áprilisában jött az évi láttamozásra, meg is kapta, de rá pár napra a 44-es sürgősségi kormányrendelet új helyzetet teremtett, előirányozta az európai cégalapítás és kódrendszer bevezetését, egyúttal új típusú cégpapírok kiállítását írta elő. Erre egy év határidőt szabott, amit aztán újabb évvel meghosszabbítottak 2010 áprilisáig." A polgármesteri hivatalban ezek alapján valószínűnek tartják, hogy Ötvös elmulasztotta az új, ún. kék engedély kiváltását, és emiatt veszítette el vállalkozói státusát.
A cégbíróságon néztem utána a dolognak, és újabb, a fentiekre rácáfoló körülményekre derült fény. Ötvös ugyanis kiváltotta a kék engedélyt, melyet már nem kell évente láttamoztatni ahhoz, hogy megőrizze érvényességét, ezt az akadályt tehát még sikerült vennie. Nem értem, történetéből ez miért nem világlik ki. Nem akadt, aki megmagyarázza, mi a haszna az új papírnak? Netán félrevezették volna? Nem tudhatom. A kérésemre a cégbíróság kibocsátotta bizonylat szerint azonban cégét 2009. június 21-én – most jön a meglepetés – saját kérésére törölték. Hogy ez miként következett be, a dosszié egészéből derülhetne ki, ebbe bepillantani azonban nem áll módomban. A körülmények ismerői azonban azt mondják, valóban ez történhetett, többeknek panaszkodott, hogy a nyomást nem bírja idegekkel, és inkább visszavonul.
Mintavállalkozás
Nem áll szándékomban senki fölött pálcát törni, felmenteni sem fogok senkit. Nem rejteném véka alá azonban, hogy Ötvös Viktor történetét a fenti pontatlanságok és ellentmondások dacára alapjában véve mégis hitelesnek, főleg tanulságosnak érzem. Hogy romaként ilyen nagy fába vágta a fejszéjét, az akkora tett, mely megérdemli, hogy külön hivatali és civil társadalmi istápolásban részesüljön. Ha mindvégig ott áll mellette egy jogi tanácsadó és egy szervezet, melyre támaszkodhat, lehet, nem bátortalanodik el ilyen hamar. Nekem azt mondotta legutóbb, szívesen újrakezdené, mert anyagilag is megérte neki, népe is hasznát látta. Én a városnak sem ajánlhatok egyebet: amikor állandóan azt hánytorgatjuk fel, hogy e merő szociális tehertételnek érzett nép képtelen megállni a saját lábán, akkor illő felfigyelnünk arra: épp egy ilyen vállalkozás teremthet új viszonyt a munkához és a külső társadalomhoz soraikban, hiszen az önmagukról való polgári gondoskodás eleven példáját nyújtja.
Még egy megjegyzés. Amiről eddig nem tettem említést: a telepen egy másik, de illegális vasbegyűjtő is működött a fentivel egy időben. Ma egyik sem létezik, gyakorlatilag mindkettő egyazon sorsra jutott. Vajon milyen leckét kapott az Őrkő például törvénytiszteletből?