A nagy mesemondó kis szülőfalujában, Kisbaconban tíz éve működik a Farkas Erzsébet tiszteletes asszony által létrehozott Kismamák és anyák klubja. Szép példája annak, hogy "aki nem adja fel, előbb-utóbb célba ér", s ahol mernek álmodni és álmot valóra váltani, ott élet van.
A református templomban hálaadó istentiszteletre gyűltek össze november második szombatján, ahol Farkas Vilmos tiszteletes hangsúlyozta: a világon és Erdővidéken is eluralkodó munkanélküliségen, reménytelenségen, a jövőkép hiányán csak az segít, ha nyitott szívvel észrevesszük azokat a hétköznapi kis örömöket, amelyek jelen vannak az életünkben. Hálát adott a kisbaconi lelkes anyukák közösségéért, akik közösen tesznek azért, hogy szebb legyen a körülöttük levő világ, mely elsősorban családjukat jelenti. Szólt a nőkről, akik képesek a büszkeség legmagasabb fokán is állni, ugyanakkor a legmélyebb megaláztatást is elviselni, ha családjukról, szeretteikről van szó. Nem közömbösek, nem sajnálják az időt, energiát, nehézségek közepette is mosolyogva nevelik nemcsak saját gyermekeiket, hanem sokszor a férfiakban élő gyermeket is... A kórus éneke után az ünnepség a kultúrházban folytatódott.
Farkas Erzsébet háromgyermekes édesanya beszámolója szerint a kismamaklub létrejötténél dr. Ágoston Zsuzsa és Demeter Zoltán bábáskodott, majd önálló életre kelt. Tíz év alatt százkét alkalommal találkoztak – novembertől tavaszig kéthetente gyűlnek össze – negyven előadást (életvédelem, gyermeknevelés, logopédia, egészség, szépségápolás, kézimunka, általános műveltség stb.) hallgattak meg szerda esténként a klubnak helyet adó óvodában, évente egy-egy nagyobb kiránduláson ismerkedtek Erdéllyel. Eddig negyvennyolcan vettek részt a klubtevékenységekben. Emléklapot osztottak ki az önkéntes előadóknak, megköszönve az intézmények és magánszemélyek segítségét, majd svédasztalos teríték mellett, kivetített képek segítségével tovább nosztalgiáztak.
