Van díszbanán is, ennek a levélere vörös színű. Lisztes terméséért termesztik a főzőbanánt, amelynek termését megszárítják, és különböző ételkészítményekhez ad­ják alapanyagként.
Az eredetileg dél-kelet ázsiai növény ma már valamennyi trópusi és szubtrópusi országban előfordul. Az amerikai kontinensre Európá­ból került 1516-ban. A legnagyobb szállítók a közép- és dél-amerikai országok (Ecu­ador, Costa-Rica, a "banánköztársaságok"), Brazília és India, Afrika.
A banán növényként is érdekes: hatalmas levelei hosszú levélnyélen, közvetlenül a talajban lévő, hagymaszerű szárból nőnek ki, majd a termés érése után (akárcsak a hagyma föld feletti levele) el­fonnyadnak. (Próbálkozhatunk dézsa­növényként meghonosítani lakásunkban.) Tehát nem fa, hanem lágyszárú növény. A hosszú nyélen csüngő virágot hoz. A csúcsukkal felfelé álló termésfüzérek zölden szüretelhetőek, mivel utóérők. Az üzletekből zölden megvásárolt banán otthon sárgára érik. Ha ezt gyorsítani akarjuk, kössük bele műanyag zacskóba egy alma mellé. Hűtőszekrénybe ne tegyük, csak kamrába, ahol 13–16 Celsius-fok körüli a hőmérséklet.
A banán könnyen emészthető, ezért akár csecsemőknek is adhatjuk egymagában vagy tejes hígítással. Viszonylag magas szénhidrát- (cukor és rost) tartalma miatt (közel 30 g/100 g) nem tekinthetjük fogyókúrás gyümölcsnek, de ha azt is számításba vesszük, hogy vala­mennyi B-vitamin megtalálható benne (különösen a B6, a pihentető alvás vitaminja), magas a káliumértéke, a szívbarát elem (358 mg/100 g), valamint olyan nyomelemek, mint a cink, molibdén, szelén (stressz­oldók) és zsír (mindössze 0,6 mg/100 g), akkor mérsékelt fogyasztása még azoknak is hasznos, akik kényesek a "vonalaikra". Egy kb. 15 dkg-os gyümölcs 108 kcal-t juttat szervezetünkbe (mint két alma vagy két narancs), ám ha szeretik a nagyon finom banánlikőrt, ebből fél deci 163 kcal. Különleges édességként készíthetjük a turmixolt banánt eperrel, kivivel, mézzel (dióbéllel), s ha nincs gondunk a testsúlyunkkal, a tetejére jöhet a tejszínhab.