Vargyasi báró Daniel Polixéna (1720–1775) kora legműveltebb, tudományos képzettségű asszonya, író és nyelvész, idősebb vargyasi báró Daniel István udvarhelyszéki főkirálybíró, naplóíró és Pekry Polixénia leánya.
Anyai nagyanyja Petrőczy Kata Szidónia, a magyar barokk első ismert költőnője volt.
Polixénát 1742-ben vette feleségül hadadi báró Wesselényi István. Már fiatal korában kitűnt unitárius vallásos buzgalmával, tudományszeretetével. Alapos ismereteket szerzett a klasszikus nyelvekben. Tizenkét gyermekkel áldotta meg a Fennvaló, közülük csak öt leány és egy fiú érte meg a felnőttkort. Utóbbi id. Wesselényi Miklós, az "árvízi hajós" apja volt, akit Sibói bölény néven ismerhettünk meg Nyirő József hason című regényében. Gyermekei nevelője kezdetben Deáki Filep Pál, majd férje halála után, mintegy tizenöt éven át, Cornides Dániel volt.
Daniel Polixéna 1720. január 14-én apja Szeben megyei birtokán, Szászvesszősön született. Nagyon kötődött Vargyashoz, ahol gyerekkorának egy részét is töltötte. Szüleinek címeres faragott emlékköve díszíti a helyreállított vargyasi ősi kastély homlokfalát. Bizonyára Vargyason, és nem a szászföldi Szászvesszősön keresztelték unitáriusnak. De mivel édesanyja hatására édesapja is refomátussá lett, Polixéna további unitárius voltáról hallgat az irodalom.
Férjével hosszabb ideig a Wesselényi család zsibói birtokán, annak kastélyában éltek. Műveltségére talán a legjobb bizonyíték, hogy kortársa, csernátoni Bod Péter elismeréssel ír róla a Magyar Athenas című könyvében, így kerül be az akkori magyar irodalomtörténet félezer jeles alakja közé. Idősebb korában is hazajárt Vargyasra. Fiának, az ifjabb Wesselényi Miklósnak kézjegyét e sorok írója azonosította a Vargyas-völgyi Orbán Balázs-cseppkőbarlang sziklafalán. 1775-ben hunyt el Zsibón.
Polixéna egyik jelentős munkája Pictet Benedek teológus professzor írásának magyar nyelvű fordítása, mely Kolozsvárott jelent meg A keresztyén ethikának summás veleje címmel 1752-ben.
