Izgalomba hozta a hazai politikai osztályt a Mircea Geoană leváltásával megüresedett szenátusi elnöki tisztség.
Azt már megszokhattuk, a romániai pártok rendszerint gátlástalanul tolonganak, mihelyt valamely funkció megkaparintásáról van szó, a törtetést pedig csak fokozza, hogy ez esetben az államelnöki tisztség után az ország második legfontosabb közméltósága a tét.
Ebben a versenyben pedig az RMDSZ is részt kíván venni. A szövetség felsőházi frakciója tegnap arról döntött, jó lenne, ha saját jelöltet javasolnának a jövő hétfőn esedékes szavazáson. A merjünk nagyok lenni elv jegyében fogant gondolat amúgy akár helyénvaló is lehetne, precedens értékű, előítélet-romboló hatása lehetne, ha magyar elnök vezetné a felsőházat. Hírlik ráadásul, a szociál-liberális szövetség sem zárkózna el az ötlettől, inkább támogatnák az RMDSZ egyik képviselőjét, mintsem hogy a demokrata-liberálisoknak engedjék át a vezetést. Igaz, a nagyobbik kormánypárt több képviselője beintett a magyar szervezetnek, hogy hátrább az agarakkal, és világossá tették: irányítani szeretnék a törvényhozó testület másik kamaráját is. Hogy végül miként dönt a kormánykoalíció, az hamarosan kiderül, de ha a kolozsvári helyzetből indulunk ki – ahol a demokrata-liberálisok táborában ugyanvalóst kiütötte a biztosítékot ama "eretnekség", hogy az RMDSZ László Attilát javasolta ügyvivő polgármesternek a letartóztatott Sorin Apostu helyére –, valószínűsíthető: nem a magyar jelöltet támogatják majd e rangos tisztségbe.
Mielőtt azonban ismét az amúgy vitathatatlan, pártok fölötti, lappangó vagy éppen nyílt román nacionalizmust okolnánk mindezért, azt is számba kellene vennünk, mit nyerhetnénk a magyar felsőházi elnökkel. És ezt annak tükrében is érdemes megvizsgálni, hogy helyi szinten miként teljesítenek azok a magyar intézményvezetők, akikért két évvel korábban több ezren vonultak utcára. Mert ha alaposabban körülnézünk, hozzáértő szakemberek, karizmatikus vezetők helyett jobbára pártkatonákat, a Bukarestből érkező utasításokat maradéktalanul teljesítő tisztségviselőket látunk, nem beszélve arról, hogy az RMDSZ igen különös káderpolitikája révén számos hivatal élére hozzá nem értő személyek kerültek.
Ha pedig mindehhez hozzáadjuk, hogy Kovászna megyében éppen a magyar kormánymegbízott kéri a székelyföldi régióról szóló népszavazást elrendelő önkormányzati határozat visszavonását, adódik a kérdés: újabb tisztségek megszerzése helyett nem inkább arra kellene törekednie az RMDSZ-nek, hogy legalább a meglévőkbe a legfelkészültebb, a közösség érdekeit szolgálni képes emberek kerüljenek?