Az országvezetők fizetése elég lenne a fél ország nyugdíjasainak, de ők semmiről le nem mondanak. És nap mint nap a nyugdíjasokról beszélnek, azokról az emberekről, akiknek sok leszenvedett munkaév van a hátuk mögött. Lehet, hogy a jövő évtől az összes nyugdíjat az Északi-sarkon fogják lefagyasztani, hogy azt a szégyenpénzt (mert ez nem nyugdíj, csak éhbér) még egymás között tudják elosztani. Vajon ezek a szegények megérik-e ezt a szomorú kort? Kár lenne ugyanígy szenvedniük, nem ezt érdemlik...
BARTOS SZIDÓNIA, Sepsiszent­györgy. Már a második tél jön, amióta az Olt-hidat javítják véget nem érő fúrás-faragással. Végre a korlátok is a helyükre kerültek, de az esti sötétség ismét egyre hosszabb, s a tél sem lesz rövid. Meddig kell még vakoskodniuk a járókelőknek? Amikor a gyermekeinknek hét órára iskolába kell érniük, a központba, bizony van mit bukdácsolniuk fél hétkor a koromsötét hídon. Mikor lesz már kivilágítva? Egy ismerősömnek a bokája annyira kificamodott a hepehupás járdán a sötétben, hogy hetekig gipszbe került. Ennyire nincs pénze az önkormányzatnak? Mire fizetjük az adókat? Egy kicsit furcsa, hogy a Szent György-napi tűzijátékokra éveken át kerül pénzalap, de a fontosabb dolgokra nincs...
SZŐKE GÉZA, Sepsiszent­györgy. A minap egy lakónegyedi élelmiszerüzletben vásároltam, durva sót, amit ott mértek ki kilós csomagolásban. Egy kiló ára 65 bani volt, a pénztárnál azonban észrevettem, hogy az ötödik csomagon padlizsán jelent meg a számlán 6,25 lejért. Nyomban jeleztem a hibát, a pénztárosnő azonban azt felelte, hogy neki így volt az ára. De nem értem, hogy lehet ugyanabból a termékből négyet megfelelő néven és áron forgalmazni, az ötödiket pedig másképp. Ha nem veszem ezt észre, 5,50 lejjel csapnak be, ami nem nagy összeg, de arányaiban elgondolkodtató, hiszen 3,25 lejre akartam vásárolni.