,,Nem értek a gólyákhoz, de a megfagyás veszélye fenyegeti ezt a két ártatlan madarat" — mondja Antal, aki azért fordult lapunkhoz, hogy húzzuk meg a vészharangot, talán kerülne valaki, aki vállalná a gólyák befogását és átteleltetését. Kelemen László, a Rara Avis Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta: a gólyákat egyelőre nem fenyegeti a megfagyás veszélye, hiszen jól tűrik a hideget, ha találnak elegendő táplálékot. Az ilyen gólyák befogása szinte lehetetlen, a nyílt mezőn a madárfogó hálót észreveszik, éjszakai szálláshelyükön sem lehet megközelíteni őket, mert sötétben is meglátnak, és elrepülnek. Enyhébb teleken a gólyák emberi segítség nélkül is elég táplálékot találnak, viszont ha kemény fagyok vannak, és hó borítja a tájat, csak az emberi segítség mentheti meg őket. Ilyen esetben belsőségeket (kockákra feldarabolt sertésszívet és vesét) kell adni a madaraknak, s ha megbarátkoznak etetőjükkel, közelre bevárják azt. Ilyenkor meg lehet próbálni sarokba szorítani, és befogni egy bokros vagy nádas helyen. Aki vállalkozik e feladatra, a Rara Avis egyesület támogatja megfelelő táplálékkal, majd téli menhelyet is tud biztosítani a madaraknak. Kelemen László szerint a két gólya közül az egyik valószínűleg sérült volt, a társa érezte ezt, és vele maradt, ez akadályozta meg abban, hogy időben elvonuljanak. Lehet, hogy a sérült gólya időközben meggyógyult, de legyengülten már nem vállalták a Fokföldig tartó, több mint tízezer kilométeres hosszú utat.

(Bodor)