Az egész család nagyon izgatott volt. Mindannyian ott ültek a kertben, az asztal körül. Anya, apa, nagyanya és nagyapa, de még a nagyobb testvér is, aki már igazán nagy legény volt, hiszen tegnap múlt ötéves.
Mindannyian a levegőbe néztek, mintha onnan várnák a megoldást. Nagyokat sóhajtottak, okosan mormogtak valamit az orruk alatt, igaz, senki sem értette, mit is szeretne mondani a másik.
Ragyogóan sütött a nap. Jancsi ott ült a fűben, s jóízűen eszegetett egy gyönyörű, piros almát.
Az asztalnál ülők rápillantottak. Nagyapa hangosan megszólalt:
– Nézzétek, milyen szép, értelmes gyerek!
– Milyen kár, hogy nem tud beszélni! – tette hozzá a nagymama.
Anya és apa szomorúan nézett egymásra.
Ebben a pillanatban Jancsi megszólalt:
– Finalesz!
– Mit mondasz, kisfiam? – kérdezte édesapja.
– Finalesz! – válaszolta Jancsi.
– El kell vinni orvoshoz! Hároméves, s egyetlen értelmes szót sem mond! – szólt a nagymama.
– Finalesz, finalesz! – kiabálta Jancsi, elmosolyodott és ismét beleharapott az almába.
– Nem értem, kisfiam! Mondd szépen: alma! – mondta édesapja.
– Fin-al-esz! –
Az édesanya szemét elfutotta a könny. Gyorsan felugrott, s félig sírósan szólt:
– Közben főzök egy finom kávét! – azzal bement a konyhába.
Hamarosan kellemes illat szállt a közeli konyhából a kertbe. Mivel apán kívül más nem szokott kávét inni, ezért csak neki kiabált anya: – Győző, gyere kávét inni! Megszólalt Jancsi is:
– Győgyekái!
Apa lehajolt hozzá, s mindenki köré sereglett:
– Mit mondtál, Jancsika?
A kisfiú megismételte:
– Győgyekái!
– Mondd szépen, Győző! – mondta a bátyja.
A nagyapa alighanem rájött valamire:
– Hiszen éppen azt mondja!
– Miért mondaná azt – értetlenkedett a nagymama.
– Nem értitek?
– Azt sem értjük, hogy mit kellene értenünk! – válaszolta apa.
– Figyeljetek ide! – felelte nagyapó.
– Mást sem csinálunk jó ideje, mint rád figyelünk! – mérgelődött nagyanyó.
– Fiam, téged Győzőnek hívnak, nem igaz ...
– Győzőnek, de akkor sem értem... – szólalt meg ismét apa.
– S mit mondott Jancsika?
– Győgyekái.
– És ...?
– Mit és?
– Mit mondott a feleséged?
– Győző, gyere kávét inni!
– Csak nem azt akarod mondani...?
– Éppen azt akarom mondani! Győ, vagyis Győző, gye, azaz gyere, ká: kávét, i: inni. Tehát Győgyekái!
– A finalesz vajon mit jelent?
– Finom almát eszem! – mondta Jancsika.
Anya, aki közben kihozta apának a kávét, úgy elcsodálkozott, hogy örömében még a kávéspoharat is leejtette, kávéstul.
– Te tudsz beszélni? – kérdezte a bátyja.
– Tube! – válaszolta Jancsi mosolyogva – Tudok Beszélni! Tudok beszélni! Tudok beszélni!
– Jancsi tube! – kacagott nagyapó.
