1881. augusztus 26-án Háromszék vármegye közgyűlésén Székely Gergely képviselő azt kifogásolta, hogy az alispán jelentésében nem foglalkozott a lapokban megjelenő román határsértés ügyével.
Bereck polgármestere értesítette a főispánt, hogy a revindikált havasokon – olyan nagy havasi erdős-legelős területekről lévén szó, amelyeket valamikor a hegyaljai falvak birtokoltak, később a székely határőrség azonban kisajátította ezeket –, az úgynevezett Jávoros-havason Románia őrházat építtetett, és azt katonasággal látta el. Románia kész volt vegyes bizottság által a határvonalat megállapítani és kijelölni. Magyar részről a határsáv megállapításával Béldi Gergelyt, Maros-Torda főispánját, Potsa József főispánt és Forró Ferenc alispánt bízták meg. Apor Gábor 1884-ben alispánná választásával örökölte Forró Ferenc helyét a magyar–román országos határrendező vegyes bizottságban.
A háromszéki románság anyanyelvi oktatása érdekében emelte fel szavát Román Miron erdélyi görögkeleti érsek. 1883. május 8-án Háromszék vármegye közigazgatási ülésén vitatták meg a Komáromy Andor tanfelügyelőnek címzett, őt felelősségre vonó levelet. A főpap azt kifogásolta, hogy Sepsiszentgyörgyön, Bükszádon, Mikóújfaluban, Bodolán és Zágonban nagy számú görögkeleti vallású hívő él, aki az ottani iskolában román nyelvű oktatásban nem részesülhet. A tanfelügyelő figyelmét arra hívta fel, hogy a törvény értelmében gondoskodjék a román gyermekek anyanyelvű oktatásának biztosításáról. Komáromi Andor válaszában kifejtette, hogy a felekezeti hovatartozás és a román anyanyelvűség közelről sem azonos fogalmat takar. Statisztikai adatok szerint Sepsiszentgyörgyön 461, Bükszádon 514, Mikóújfaluban 781 ortodox vallású személy közül Sepsiszentgyörgyön 31, Mikóújfaluban 15 személy vallotta magát román nemzetiségűnek, Bükszádon pedig egyetlen román ajkú egyén sem található. A románság száma tehát elenyésző, és az anyanyelvű oktatás tekintetében ez a minimális jelenlét figyelembe nem vehető. Zágonban jó községi iskola mellett a görögkeleti felekezet iskolát tartott fenn, de az épület oly rossz állapotba került, hogy normális működtetése kérdésessé vált. Arra a furcsa és nehezen értékelhető állapotra, miszerint az ortodox vallás és a román nemzetiség nem minden esetben fedi egymást, némiképpen eligazítást kapunk Mikóújfalu példájából. A Székely Nemzet hírlap 1895. március 4-i számában A Székelyek áttérése a román egyházra című írás arról tudósít, hogy Mikóújfaluban a római katolikus hitet követő székely családok tömegesen térnek át a románok vallására, erre az elhatározásukra Sólyom Géza katolikus pap kapzsisága adott okot, aki az egyházi szolgáltatások fejében oly magas takszát követelt híveitől, hogy azok egy része lemondott vallásáról, és a sokkal inkább megfizethető ortodox egyház szolgáltatásait választotta.
Országszerte nagy lelkesedéssel készültek a vármegyék, városok az ezeréves Magyarország 1896-os méltó megünneplésére. Országos viszonylatban határozták el, hogy a vármegyei törvényhatóságok írnák meg saját közösségük történelmét. Ezt cselekedték a székelyföldi vármegyék is. Háromszék vármegye törvényhatósági bizottságának 1895. június 14-i közgyűlésén elhatározták, hogy az ezeréves ünnepre egy közös székely tárgyú festmény elkészítésével jelentkeznek. Csík és Udvarhely vármegye azonban nem járult hozzá az érdekes és nem mindennapi elképzelés valóra váltásához.
A dualista államszervezet létrehozatalát követően a kormányzó szabadelvű párt az 1867-es kiegyezést támogató politikusokat tömörítette. Ezzel szembehelyezkedett a Kossuth Lajos véleményét hangoztatók tábora, akik ellenezték az Ausztriával való szövetséget, mert szerintük a Habsburg-monarchia valamikori felbomlása Magyarország fennmaradását is veszélyeztetheti. 1878. július 9-én megalakult a szabadelvű párt Háromszék megyei szervezete, elnökének Thuri Gergelyt választották. Központi bizottságának tagja volt Beke Sámuel, Tompa Albert, Veress György, Kónya Lázár, Zathureczky József, Révay Pál, Hollaky Attila, Hadnagy Károly stb. A párt jelenlétét ritkán éreztette, elsősorban az országgyűlési választások alkalmával rendeztek összejöveteleket abból a célból, hogy az országházba a kormány politikáját támogató jelöltek minél nagyobb számban kerüljenek be. Sepsiszentgyörgyön is megalakult a párt helyi szervezete Bendek János közjegyző elnökségével. Az idő múlásával a kormányzó párt be nem váltott ígéretei és az egyre súlyosbodó szociális nehézségek következtében az ellenzék népszerűsége növekedett, a szabadelvű párt támogatottsága gyengült. Kézdi kerületben, de Kézdivásárhelyen is előfordult, hogy a választók az ellenzék jelöltjére adták a szavazatok többségét. Már 1881-ben a kormányt támogató képviselők egységét megtörte két függetlenségi párti képviselő: Sepsiszentgyörgyön Tisza Kálmánt, az illyefalvi kerületben Jókai Mórt, Bereckben Gábor Pétert, az orbai kerületben Thury Gergelyt, Kézdi kerületben Lázár Mihályt, Kézdivásárhelyen viszont Ugron Ákost és a nagyajtai kerületben Incze József függetlenségi jelölteket választották meg.
(folytatjuk)
