A magyar táncházmódszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökséglistájára. A döntést az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének illetékes kormányközi bizottsága hozta meg múlt heti Bali-szigeti ülésén.
A magyar táncházmódszert a Legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterében jegyzik, eddig egyetlen magyar elemként a mohácsi busójárás szerepelt az Unesco-listán. Novák Ferenc "Tata", Kossuth-díjas rendező-koreográfus az MTI-nek nyilatkozva többek között elmondta: "Óriási jelentőségű, hogy a magyar modell felkerült az UNESCO szellemi örökséglistájára, hiszen a Magyarországon kibontakozott táncházmozgalom nyomán szerte Európában megalakultak a táncházak, mindenütt a saját hagyományt dolgozták fel, de mindenütt táncoltak magyar táncokat is, amelyeket tőlünk tanultak, és a táncház elismert hungarikummá vált." Novák Ferenc szerint "a rangos elismerés annak szól, hogy a magyar táncházmodell a negyven év alatt egészen kiteljesedett, feldolgozta a magyar hagyományt, az utóbbi másfél évtizedben pedig majdnem minden Kárpát-medencei tánc bekerült a táncrendbe, még a bolgár hagyomány is". Budapesten 1972-ben nyílt meg az első táncház, Erdélyben öt esztendővel később, köztük Sepsiszentgyörgyön is, ahol kisebb-nagyobb szünetekkel jelenleg is működik.
Magyarország tavaly márciusban terjesztette fel a táncházmódszert mint a szellemi kulturális örökség megőrzésének magyar modelljét a védelmet érdemlő programok és tevékenységek UNESCO-listájára, a kulturális kormányzat idén tavasszal a magyar solymászatot és a matyó örökséget jelölte UNESCO-listára. Ezekről a 2012 őszi indonéziai kormányközi bizottsági ülésen döntenek.
A UNESCO szellemi kulturális örökség kormányközi bizottsága múlt heti ülésén kilenc további olyan elemmel növelte a szellemi örökség listáját, amely sürgős megóvást igényel. Az eltűnés fenyegeti, és felkerült a listára mások mellett a Koredugaw mali titkos társaság szertartása, az északkelet-kínai hocsék (nanájok) elénekelt meséi, az iráni drámai előadásforma, a nakkali vagy az indonézek "ezer kéz tánca", sámántánca. Brazília a yaokwát, az enawene nawe amazóniai nép rítusát íratta fel. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat – szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza. (Fekete)