Szinte lehetetlen elfogadni, hogy Kelemen Antal, a zenekultúra és ezen belül a fúvószene tanítómestere, szervezője és mindenese már nincs, utolérte őt is az elkerülhetetlen vég.
Ő már régóta, és betegen is a közösséget szolgálta, családjával együtt kitartóan, fáradhatatlan munkával nevelte a jövendő nemzedékeket. Nyaranként a Rétyi Nyír a fúvósok zenéjét visszhangozta – most sír a Nyír.
Pedagógusi életműdíját már nem tudta átvenni, pedig nagyon rászolgált: a fúvószene sokat jelent minden zenekedvelő embernek Sepsiszentgyörgyön is, ahol jó pár éve nyáron minden vasárnap, s jeles ünnepekkor (fúvós találkozókon, megyei rendezvényeken, március 15-én) vártuk felvonulásukat, a lelkes csapatok zenéjét, mert ők mindig ünnepet teremtettek.
Kelemen Antal karnagy többször hangoztatta: "nyelvében ÉL és dalában ÉREZ a nemzet!"
Hiszem és remélem, hogy ezután is felcsendül majd a fiatal fúvósok szép zenéje, és az Ő emléke ott lebeg, hite-lelke ott ragyog mindenkor a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park zenepavilonja körül, mindnyájunk lelkében.
Daloljanak neki az égi madarak.
Borka (Budai) Klára,
Sepsiszentgyörgy