Minél fejlettebb egy társadalom, annál magasabb az elérendő mérce. Ha az egyetemi diploma megszerzése a társadalmilag elfogadott ,,elég", úgy diploma kell, ha egy autó birtoklása, akkor mindenki igyekszik autót venni, ha a karrier a cél, akkor erre irányulnak a törekvések. Miközben egyéni szabadságát és boldogságát keresi, a fiatal egyre inkább felzárkózik a közvélemény, a média által hirdetett trendhez, és egyre inkább eltávolodik eredeti céljaitól.

A versenyfutás már kisiskolás korban elkezdődik, de nem a megelégedettségért, a létért, hanem a fenti szimbólumok által képviselt hatalomért folyik a harc. Aki más szemléletnek a híve, erősen kell hinnie önmagában, céljaiban, ellen kell állnia a sokszor elég erős külső nyomásnak, különben holtvágányra sodródik.

Boldizsár jó eszű, melegszívű gyerek volt, segítőkész, mindenki kedvelte. A szülei szép jövőt álmodtak neki egyetemi diplomával, elismert, divatos szakmával.

Míg ő lelkiismeretesen ápolt minden kóbor macskát, etette a madarakat és rajongott a természetért, az álomkarrier egy elismert informatikusról szólt, aki a modern technika fellegvárában legalább a kisisten.

A képességvizsga után beíratták tehát egy híres líceumba, ahol még angolul is kellett tanulni, hogy a gyerek jobban érvényesüljön majd a nagyvilágban. Ezt persze külön felkészítő előzte meg angol nyelvből.

Nem is volt baj, amíg jutott ideje állataira, álmaira, és futotta a megszerzett tudásanyagból is. Később azonban kiderült, hogy az informatika nem csak a számítógép-kezelést jelenti, hanem komoly elméleti ismereteket is. Angolból sem elég csak a filmekből, számítógépes játékokból ismert szókincs, magasabbak a követelmények. Aztán nehezebb lett a román is, meg ott volt még a többi tantárgy, és neki szusszanásnyi ideje sem maradt. Ráadásul itt mindenki hajtott, soha nem sikerült kivívnia tanárai elismerését, mert mindig voltak nála jobbak.

A szülők eltiltották kedvenc foglalatosságaitól, hogy több ideje maradjon a tanulásra. Jegyei így sem javultak, de kedélye egyre nyomottabbá vált. Mind gyakrabban keresett magának ,,lezser" társaságot, mert abban feloldódott, megértésre talált, s így lassan, de biztosan eltávolodott a családjától. Már tizenegyedikes volt, és az átmenőjegyek megszerzésével küszködött, de a szülei továbbra is kitartottak elképzelésük mellett.

,,A bomba akkor robbant", amikor az iskolai kérdőívre, hogy mi szeretne lenni, azt írta: ,,semmi".

Azóta csak ül szótlanul otthon, az iskolában, és nem érdekli semmi.

A szülei először kétségbeestek, mindenképpen vissza akarták kapni a fiukhoz fűzött álmaikat, de szembesülniük kellett a valósággal.

Most szakember segítségével próbálják megfejteni, mikor és hol rontották el a dolgokat, hogy helyrehozzák, amit még lehet.