Mikor Hetesi Zsolttal – sok évvel ezelőtt – először találkoztam, mellbevertek az általa elmondottak. Szerény külseje mit sem sejtetett abból a hévből, elszánt lelkesedésből, ami belőle áradt, amikor beszélni kezdett.
Most ismét belebotlottam az általa hangoztatottakba. Azóta is sokan támadták, cáfolták, próbálták lekicsinyelni, bagatellizálni állításait. Ám, ha belegondolunk abba, ami gazdasági és morális szinten ma körülvesz, és érzékeljük azt a hatalmas manipulációt, dominózást, amit velünk művelnek, művelnének, akkor érthető ez az olykor kétségbeesett ellentámadás.
A felélt jövő című írásában ilyesmiket olvashatunk: "Megvizsgáltunk egy olyan jövőképet, melyet ellenségünknek sem kívántunk volna, mégis ránk vár. Nemzedékünk meg fogja érni a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló összeomlását." Bolygónk éghajlata nyilvánvalóan változik, és erőforrásválság is kialakult. A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, ugyanakkor a bolygó véges. "Az emberi tevékenység következtében a Föld átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedik, így a Földön élő fajok mintegy harmada kipusztulhat, ha még 2 Celsius-fokkal növekszik a hőmérséklet. Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk élő rendszerére. Az ember fennmaradása egy ilyen környezetben alig biztosítható. Egyre többen ismerték fel azt is, hogy a mai erőforrásokra épülő, mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás (olaj)." (Gondoljunk csak a mai benzinárakra!) "Az iparosított mezőgazdálkodás mára elérte a határait. A mai módszerek egyre jobban szegényítik a talajt és rontják a termelés feltételeit. A fogyasztóvá silányított ember önnön embervoltát rombolja."
Mégis, van megoldás minderre a fenyegető szörnyűségre? Hetesi Zsolt szerint van: "Célszerű falura költözni, hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott, újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül." Újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, mint a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár stb. "A vidéki házakat szereljük fel létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút, pince, fatüzelésű kályha. Tanuljunk meg egy vagy több hasznos szakmát, törődjünk sokat egészségünkkel, és tanuljuk meg, melyik fűben-fában milyen orvosság van. Rendkívüli csapások fogják érni az emberiséget, ez pedig mindig könnyebben kivédhető, illetve feldolgozható egy szorosan egymásra utalt közösségen belül. A közösségek szerepe óriási. Megtartóerőt, támaszt és védelmet jelentenek az elesetteknek, ugyanakkor alapvető tájékozódási pontul szolgálnak saját tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké."
Jelenleg Magyarországon a nagyjából világos jövőképpel rendelkező, a teljes országot lefedő szervezetek az egyházak. A meglévő egyházi közösségekre ezért egyre nagyobb nyomás nehezedik majd. De az olyan civil társadalmi szervezetekre is, mint a KÉSZ például, mondom én is fiatal fizikus barátunk után szabadon. Ha együtt teszünk e komor jövő ellen, hamar rájövünk arra, hogy: "Sokkal több időnk lesz egymásra, olvasásra, sétálásra, a gyermekekre, a tudományra, művészetekre, mozgásra. Fel fogjuk fedezni, mennyivel tartalmasabb így az életünk." Na és arra is hamar rájövünk, mennyire szánalmas és talmi oly sok mai, rettenetesen fontosnak mondott tüsténkedés, és mennyire hadova pótcselekvés, amit "felkentjeink" mondanak és tesznek, és amit olykor mi is mondunk és teszünk.
Hát adja Isten, hogy időben felébredjünk, kedves Zsolt barátunk, és az általad felvázolt optimista forgatókönyv szerint alakuljanak közös dolgaink!