A hirdetés – úgy néz ki – ma is időszerű, bár most vált igazából fontossá és hasznossá is, hogy összeírjuk a mai pomológusokat, s a lap sajátos módszereivel segítsünk is rajtuk. A székely kapu anyaga is fa, de idővel elpusztul, s hozadéka teljesen szellemi-eszmei. A gyümölcs­félék másféle haszonhozók, újjászülető folyamat köztesei, de hogy mennyire hasznosak számunkra, ahhoz nem fér kétség.
Aranypármen, édes alma, batul, bőralma, cigányalma, citromalma, eperalma, jonatán, pónyik, Sándor cár, tányéralma, vajalma... Boldogok azok, akik ismerik még ezeknek az őshonos fajtáknak az ízét-illatát. Mert hol vannak azok a régi jó pomológusok, kántortanítók, akik hagyományt teremtettek, nemcsak művelték ezt a tudományt, de gyümölcsnemesítéssel is foglalkoztak, nevükhöz új hazai és hagyományos almafajták fűződnek, és hol azok a mai fiatalok, diákok és egyetemisták, akiknek hiánya miatt "savanykás a Sándor cár alma íze"?!
Olaszteleki Nagy Imrét (1878–1944) említjük, aki tanyáján csodákat művelt. A két világháború között Miskolcon élő Budai Józseffel (1851–1939) állandó levelezést folytatott, aki ottani faiskolájából kartondobozban – postán – küldte a legkiválóbb oltóágakat Olasztelekre, ahol ma is él a Cetz-alma, de a Kátai család kertjében is virít már Gidófalván. Budait Miskolcon érte a halál. Ott nyugszik a Deszkatemplom melletti temetőben, sírját fekete márvány obeliszk jelöli. Ebben a városban középiskolában tanított, növénynemesítő intézetet, faiskolát alapított. Emlékét őrzi a város, utca viseli a nevét, és róla nevezte el biológiai laboratóriumát egykori iskolája, a mai Lévay József Református Gimnázium. Az általa keresztezett Budai Domokos almafajta alanyfája még él Bodosban. Szülőházán emléktábla. Nem­rég küldöttség látogatott a faluból Mis­kolcra, a bodosi Budai József Általános Iskola pedagógusai és a helybeli lelkész házaspár. Emlékkopját vittek, melyet az említett laboratórium előterében helyeztek el, megkoszorúzták Budai síremlékét.
Temetőinkben pihennek azok a régi kántortanítók, "mesterek", akik szemzésre-oltásra oktatták gyermekeinket. Ilyen volt az áldott emlékű, ugyancsak bodosi származású, de feltorja-karatnai lakos Egyed Béni néptanító (1901–1982), az altorjai Csoboth Ferenc (1847–1894). Ma is élő példakép a kőröspataki Kozma Lajos nyugalmazott igazgató-tanár, e tudományág kiváló ismerője. Túl azon, hogy számba vegyük ma élő pomológusainkat, örömmel látogattunk el Sánta Gyula, Kökös község polgármesterének gyümölcsö­sébe, ahol a gazda pillanatok alatt megtanított gyümölcsfát szemezni!
Nincs még veszve minden – gondoltuk. Pomológuskereső utunkon kopogtattunk be a Kézdialmáson élő 56 éves Finta Alberthez. Bár kiváló ismeretekkel bír, annyira szerény, hogy még az ellen is tiltakozott, hogy pomológusnak nevezzük a lapban.
– Volt-e gyümölcskertészeti hagyomány a családban?
– Édesapám és nagyapám is szerette ezt a szép foglalkozást. Ma is sokan elmondják a faluban, hogy ezt vagy azt a fát apám vagy nagyapám ültette. Itt, a lakásom mögött van egy olyan 25 árnyi termőre forduló gyümölcsös, ott vagyok, amikor kedvem kerekedik szép munkát végezni. Van benne alma, körtefélék, birs, cseresznye, szilva, dió, egres, szeder, málna, eperfélék, nemes mogyoró. Mindenből egy kevés a család számára, a hagyomány kedvéért is.
Finta Albert nem foglalkozik csemetekereskedéssel. Ez nála "tudományos hobbi", szeretetből, kedvtelésből végzi, de ha valaki útbaigazítást két tőle, készséggel kiszolgálja. Elmondta, hogy sok az olyan mezőgazdasági mérnök a megyében, aki nála jártasabb a gyümölcskertészetben. A kézdivásárhelyi Kovács Zsombor nevét külön kiemelte. Él azonban – örömünkre – több olyan fiatalember Kézdialmáson is, aki mondhatni segítségével és biztatásával indult, és a maga számára műveli ezt a mesterséget: Kelemen Lehel, Kovács Sándor és Antal József. Finta szobájának polcán számolgattuk a pomológiai szakkönyveket, jócskán összegyűltek. Min­den szerénysége ellenére gazdag tapasztalattal rendelkezik, de róla is el lehet mondani, hogy "a jó gyümölcskertész holtig tanul"! Hinni mernénk, hogy kisebbik fia, Szilárd folytatni fogja a családi hagyományt.