Az utca hangja

2011. december 9., péntek, Nyílttér

FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Pár évtizede Románia nemzeti ünnepe augusztus 23-a volt, 1944-ben ezen a napon mondott fel a bukaresti vezetés az addig szövetséges Németországnak, hátba támadva alakulatait a keleti fronton, itt, a Kárpátokban.

Az oroszokkal karöltve űzte, öldökölte a román hadsereg a menekülőket. Manapság a román nemzetállamot ünneplik december elsején, ami hazugság. Illene végre olyan állami ünnepet kitalálni, ami nem szégyenteljes a román népre, és nem sértő az ország más nemzetekhez tartozó állampolgáraira nézve sem.
V. E., Sepsiszentgyörgy. 2010. július elsején próbamunkára alkalmazott egy helybeli bolt, és augusztus 9-én hivatalosan is. Akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkozom: az eladáson kívül sok más aprómunkát is el kellett végezni. Mivel egyedül élő anya vagyok, alkalmazásomért a főnököm havonta 500 lejes támogatást ka­pott egy kerek éven keresztül. Idén február végén közöltem vele, hogy várandós vagyok, ez nem tetszett neki, és ettől kezdve igencsak megkeserítette az életemet. Sokat betegeskedtem, kórházban is többször voltam, a főnök azonban nem akart igazolást adni az egészségügyi ellátáshoz, nem ismerte el a szabadnapjaimat, nem adta ki a 21 napos szabadságomat, és hónapokig nem fizetett. Végül a rendőrségre került az ügy, így kaptam meg júliusban az áprilisi, májusi, júniusi fizetésemet – aztán szeptemberig megint semmi. Miután másodszor is panaszt tettem a munkaügyi felügyelőségen és az egészségbiztosítónál, valahogy megkaptam a júliusi és az augusztusi béremet. November végén a szeptemberi és az októberi pénzem még sehol. Közben megszületett a második gyermekem, és ahelyett, hogy vele foglalkoznék, sétálnom kell egyik helyről a másikra, hogy megkapjam, amire mindenki jogosult, aki betegszabadságon vagy szülési szabadságon van. Nem ajándékot és nem alamizsnát kérek, csak azt, ami jár, hiszen a számlák is havonta jönnek, és nem kérdi senki, van-e, miből kifizetni.
KOLUMBÁN CSABA, Barót. 1988. július 23-án egy akkor tizenegy éves kislány elveszítette a családért dolgozó, küszködő, szeretett apát, aki gyermekei boldogabb jövőjéért gyűjtött. De volt egy kapzsiságáról, erőszakosságáról hírhedt rendőr Erdővidéken, aki kifosztotta és halálba kergette ezt a családapát, és nemhogy megbűnhődött volna érte, hanem ki is tüntették, csúfos halála után forradalmi hőst csináltak belőle. Az elkobzott javakból családja is gazdagodott, az állam is, sőt, még a halála után is ebből élnek. A károsult azóta felnőtt lánya pedig a mai napig perel az elkobzott vagyonért (jelenleg a Legfelsőbb Törvényszéken van az ügy), nem kárpótolta őket senki, holott szinte minden elkobzott holmiról (ékszerek, vagyontárgyak) papír volt. Sok kérdés maradt megválaszolatlanul 23 év után is – az egyik az, hogy annak az embernek nem voltak felettesei, akik megálljt parancsoltak volna neki? A másik, hogy hová tűntek el az eltulajdonított értékek, és miért hallgat, aki esetleg tud róla? Most már kinek áll érdekében, hogy a családot ne tájékoztassák megfelelően?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2011-12-09: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Elhalálozás
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
SÁNDOR ILONA
(szül. ZOLTÁNI)
életének 86. évében rövid szenvedés után elhunyt.
Temetése 2011. december 10-én 14 órakor lesz a pákéi családi háztól.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
A gyászoló család
4251739
2011-12-09: Nyílttér - :

Szégyenek, nem ünnepek

Amíg tisztességes magyar ember él a földön, nem lehet elfelejteni, hogy 1918. december elsején a trianoni döntést, Erdély elcsatolását ünnepli Románia, amely soha nem tartotta be a gyulafehérvári egyezményt. Ez biztosította volna az önrendelkezés jogát. Szégyen az államnak, de a Nyugatnak is, ezen gazemberség támogatóinak.