Farkas Réka
Lassan egy éve hatályba lépett az oktatási törvény, és ahogy telik az idő, úgy feslenek fel az újabb és újabb sebek, derül ki, sok rendelkezése átgondolatlan, alkalmazhatatlan.
Traian Băsescu és kormánya azonban elszánt reformer, nyomot kíván hagyni (szinte mindegy, milyet), s minden jelentős ágazatban rendteremtést ígér. Az oktatás után most az egészségügyön a sor, hogy még jobban összekuszálják az eddig is alig-alig működő rendszer átláthatatlan szálait.
Már a hírek sem egyértelműek az úgynevezett reformintézkedések kapcsán. Megjelent a Hivatalos Közlönyben a vizitdíjjogszabály, ám erről a kezdeményezők is azt állítják, alkalmazhatatlan – persze azért, mert az ellenzék ész nélkül összevissza módosította, hangzik a volt miniszter ítélete. Párhuzamosan zajlik a gyógyszergyárak többletadóztatásának előkészítése, és bedobták a köztudatba a magán-egészségbiztosítási rendszer létrehozatalát is, amelyről egyelőre csak annyit tudni: akinek pénze van, lesz esélye a gyógyulásra, aki szegény, feldobhatja a talpát.
Nem működik jól a jelenlegi egészségügyi ellátás – ez tény, alulfinanszírozott, és feneketlen zsákként nyeli a pénzt, tömegesen távoznak külföldre a rosszul fizetett orvosok, ápolók, és bár havonta törlesztjük a nem is kis biztosítási hozzájárulást, mégis fizetnünk kell majd minden vizsgálatért, gyógyszerért. Mindezek dacára mégsem reményt keltő az ígért változás, az a kevés, amit eddig tudni lehet, azt jelzi, a jövőben az eddiginél is többe kerül egészségünk (Cseke Attila volt tárcavezető előszeretettel hangoztatta, hogy a világon mindenütt drága pénzen kell megváltani azt), s még kiszolgáltatottabbá válnak azok, akiknek esetleg nem áll rendelkezésükre anyagi forrás. A döntéshozók nem számolnak azzal, hogy nálunk a "jelképes összegek" is hatalmas terhet jelenthetnek a munka nélkül tengődőknek, kisnyugdíjasoknak, a 10–20 lejes orvosi vizitdíj kétheti kenyerük árát viheti el, és felére csökkentett gyógyszeradagokkal próbálják átvészelni a téli fűtésidényt. Minisztériumi irodákban ülve, távol a hétköznapok valóságától osztanak-szoroznak az illetékesek, egyetlen céljuk, hogy csökkentsék a kiadásokat, megfeleljenek a Nemzetközi Valutaalap elvárásainak, bármilyen áron.
A Boc-kormány eddig nagy változást ígérő törvényei jószerével csődöt mondtak, általában többet elvittek a réven, mint amennyit nyertünk a vámon. Az egészségügyi reformnál már az előrejelzések rosszat sejtetnek, fejlett, jóléti államokban meghonosodott gyakorlatot próbálnak alkalmazni elszegényedett, kiszipolyozott társadalmunkban. Bármennyire szépítenék, úgy tűnik, ez a reform nem válik egészségünkre.
