Amikor jó apám biztatott, hogy a földtudományok felé irányítsam figyelmemet, akkor áldott emlékű anyai nagyanyám – Károlyfehérvári Eperjessy Ida – egy Kogutowicz-féle magyar földrajzi atlasszal ajándékozott meg.
Amennyit annak a léptéke engedett, diákként annyira tudtam megismerni a Duna-Tisza közét. A Duna bal partját követő műúton robogott velem minap a Volánbusz Pest, Bács-Kiskun megye tájain. Kitárult előttem a tengersík róna. Petőfi ezen a vidéken írta számos szép versét. Jegyem Kalocsáig szólt. Jobb kezem felől füzes-ligeterdők jelölték a soroksári Duna partját. Magunkat, kapcsolatainkat kerestem a mocsaras ingoványok, homokhátságok és a kiskunsági nemzeti parkokkal tarkított róna településein is.
Ahol Petrovics István kocsmája "vándorolt"
Dunaharasztin árvácskák sütkéreztek a virággruppokban. A templom előtt, akárcsak itthon Haralyban, Nepomuki Szent János szobra emlékeztetett arra, hogy a gyónási titok szent. Petőfi két alkalommal is járt ebben a városkában. A szomszédos Alsónémediből érkező asszony foglalt helyett mellettem. Pár perc múlva már közös emlékeinkről beszéltünk: Alsónémedi ugyanis Nagyajta testvértelepülése. Történelmi helyeken robogunk végig – mondogattam magamban. Befutottunk Taksonyba. Árpád fejedelem unokája volt Taksony. Itt volt birtoka, talán itt is temették el. Szobra a főtéren áll. De mondták, hogy nemrég Wass Albert is szobrot kapott e népszerű horgász- és csónakázó üdülőhelyen. Jobbról, a Duna partjáról látni lehet Majosháza épületeit. Rokonszenvesen és ismerősen csengett fülemben neve: Majosháza Középajta testvértelepülése. Kiskunlacházán már keblére ölelt a kunsági táj. Úgy emlegetik, hogy Lacháza a Kiskunság kapuja. Nevét és építészeti emlékeit a "kis" Bibó, az a Bibó István művészettörténész is említi, akinek felmenői – feltehetően – a háromszéki erősdi és a barátosi Bibókkal egy törzsből származtak. Dömsöd bejáratánál olvassuk: Európai falu, ami azt jelenti, hogy rendbe tették itt már az infrastruktúrát! Petőfi itt is megfordult, itt írta hosszú történelmi elbeszélő költeményét Salgó várról. Itt született az a Gerenday Antal kőfaragó mester és szobrász, aki Petőfi első kiskőrösi, ma is álló mellszobrát készítette. Neve nekünk, háromszékieknek is ismerős, hiszen a Gerenday műhelytől rendelte meg bizonyára az eresztevényi Gábor Áron-obeliszk tervezője, lécfalvi Gyárfás Győző azt a domborművet 1891-ben, mely jelenleg is az őrnagy eresztevényi síremlékét díszíti, s amelynek bronzmásolata a sepsiszentgyörgyi egykori székház homlokzatának emléktábláján áll (Puskás István késői munkája). Tass a következő történelmi település, s mint megtudtuk, őrzi Árpád vezér másik unokájának nevét, akinek itt volt egyik szállása. A Füstbe ment terv, Egy estém otthon Petőfi-vers Dunavecsén, a Fa leszek, ha..., A jó öreg korcsmáros pedig Szalkszentmártonban kelt. Nem kevésbé történelmi város Solt, amely Árpád fiának a fejedelmi méltóságot is betöltő Soltnak a nevét őrzi. Dunapataj után kocsink befut a jeles érseki székhelyre, Kalocsára.
A Szent Koronát hozó Asztrik apát városában
Magunk keresése közben két gondolat forgott a fejemben: itt született, itt látta meg a napvilágot Szabó József (1822–1894), a magyar geológia atyja, de hozzánk való kapcsolódása is azonnal beugrott, mert a budapesti egyetem ásványtani tanszékén Budai József (1851–1939) volt a tanársegéde, az a Budai, akit mi itthon, Erdővidéken inkább gyümölcsnemesítőként, pomológusként ismerünk, mintsem mineralógusként. Bodosi szülőházát, akárcsak a Szabó Józsefét Kalocsán, a róla elnevezett utcában, emléktáblával jelölte meg a hálás utókor. Kalapunkat leemelve betűztük a Szabó-emléktábla szövegét.
A másik kötődésünk elvész a történelem ködében. Olvasmányaimban rácsodálkoztam valamikor, de talán a középajtai tudós pap, Benkő József is említi egyik könyvében, hogy mert egyik havasalföldi román fejedelem magyar asszonyt hozott magának feleségnek, így a Curtea de Argeş-i római katolikus közösség, kistemploma területével együtt a kalocsai érsekséghez tartozott!
Ahhoz nem fér kétség, hogy kalocsai ismerőseim számára – Harangoskönyvem kapcsán – DVD-n meghúztuk az erdélyi harangokat. Ezt a fajta nemes zenét talán még szebb követte: a szívvel-lélekkel kalocsai, de a csonka hazában széltében-hosszában is ismert zenész, Vesztergám Miklós kis hangversenye, isteni tárogató- és magyar énekszámaival. Egy Kalocsán felállítandó Wass Albert-mellszobor javára tartottak jótékonysági koncertet. Halkan felsírt a tárogató, megelevenedett a kuruc-korszak zenei világa.
– Itt, Kalocsán megalakítottuk a Wass Albert Baráti Kört – mondta Vesztergám. – Minden év februárjában rendezünk egy 25 órás Wass Albert-felolvasónapot. Az író mellszobortervét a kalocsai Kovács Norbert fiatal művész készítette. Ez lenne a második alkotásom – pontosított a művész –, az első munkám a szomszédos Bátya község központjában áll, Trianon emlékét idézi.
Turul – kerecsensólyom
A Tisza felső folyása melletti Técsőn élő nemes és magyar Petrécs család egyik Kiskunságba szakadt tagja és felesége, kalocsai nyugalmazott óvónő, Eszterke hívott meg és látott vendégül. Petrécs István kiváló idegenvezetőnek bizonyult. Hangverseny után, advent meghitt csendjében ismerkedtünk a várossal. Reflektorok világították meg számunkra az érseki székesegyház lenyűgöző épületét, amit éppen tataroztak, a gyönyörű barokk érseki palotát, Tomori Pál kalocsai érsek, hadvezér, a mohácsi csata vértanúja, valamint Szent István és Liszt Ferenc főtéri szobrát. Petrécséknél jeles személlyel, a többszörösen kitüntetett nyugalmazott magyartanárral, dr. Fehér Zoltánnal ismerkedtünk, aki számos néprajzi és helytörténeti kötetével, népművelő munkája révén – több más kitüntetés mellett – a Pilinszky-díj tulajdonosa. Cserkészkorában legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak a Fehér Szarvas könyvei. A gyógyfürdőjéről és hadtörténeti múzeumáról híres Kecel közeli kisváros egykori tanítójának fiáról, dr. Borvendég Deszkáss Sándorról van szó, az ő írói neve Fehér Szarvas. A fiatal Deszkáss nagyapja örökségébe lépett, kalandos módon jutott el az észak-amerikai indiánok hazájába, és kezdte kutatni a néptörzset a harmincas években. Deszkássnak a Kalocsai Múzeum homlokfalán áll emléktáblája, az angol nyelvű szöveg mellett, amit az amerikai indián közösség állíttatott, a következő olvasható: E múzeumtól nem messze született és töltötte gyermekkorát dr. HC. Borvendég Deszkáss Sándor (1913–1988) jeles indiánszakértő, író, sok jeles pedagógiai, ifjúsági kötet szerzője. Hálás amerikai indián testvérei életműve elismeréséül White Elk (Fehér Szarvas) tiszteletbeli főnöki címmel tüntették ki. Deszkáss egyik hajdanában agyonolvasott könyve nemrég jelent meg hasonmás kiadásban. Fehér Szarvas: A szikláshegyek varázslója, Bp. Országos Pedagógiai Kiadó, 2005.
Dr. Simon Péter magyar kutató is Deszkáss indíttatása nyomán kutatta húsz éven át az indiánok életét, eredetét. "Az amerikai migrációs kutatások kétséget kizárva bebizonyították a régebben őslakóknak vélt (indián – szerk. megj.) lakosság ázsiai eredetét. Ezek az őskori mamutvadászok Ázsiából, Szibérián keresztül vándoroltak az Újvilágba a legkorábban Kr. e. 9000 évvel. A fehér bőrű és az indián tudósok abban teljesen egy véleményen voltak, hogy az északi és déli részből álló, de a Panama-csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maja-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert ősi – mezopotámiai, egyiptomi, kínai, zsidó, görög és egyéb – kultúrák előtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek" – írja Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön című cikkében. Simon tavaly nyáron tartott előadást Mohácson Magyar nyomok az észak-amerikai indiánoknál címmel, amelyről azt írta a sajtó, hogy pofonként hatott a finnugristák számára. Simon Péter meg van győződve arról, hogy a népvándorlás korában Közép-Ázsiából nemcsak nyugatra, hanem keletre is indultak népcsoportok. Letelepedtek Kazahsztánban, Kínában, Indiában, Japánban, mások meg nekivágtak a végeláthatatlan víznek, és az úgynevezett cserépúton Észak-Amerikáig jutottak. Az óceán fenekén elsüllyedt hajóroncsok és cserépedény-maradványok jelzik a néhai hajósok útvonalát. Kultúrájukat magukkal vitték Amerikába a szétrajzó honkeresők. Ugyanúgy, mint a magyaroknál a turulmadár, a dakota indiánoknál a turulnak megfelelő kerecsensólyom a totemállat. A rozetta a totemoszlopon és a székely kapun is megtalálható. Rovásírásos leletek ugyanúgy fellelhetőek a Kárpát-medencében, mint az indiánok földjén.
Babits és Petőfi vonzásában
Fehér Zoltán bátyám kalauzolt Szekszárdon és Kiskőrösön, ahol Babits Mihállyal és Petőfivel kapcsolatos, kevésbé ismert tényekről beszélgettünk. Az nem volt ismeretlen számára, hogy Babits valamikor a fogarasi gimnázium tanára volt. Az író fogarasi éveinek, az ott született Babits-verseknek legjobb ismerője tiszteletes Márkos Ervin, volt Fogaras-nagyszebeni, jelenleg kőhalmi unitárius lelkész, aki Szekszárd szülöttéről, költészetéről – annó dacumál – Kalocsán tartott irodalomórát a diákoknak. Babits Mihály emléktáblával megjelölt szülőházát a Babits Mihály utca 13. alatt magunk is meglátogattuk. E város szülötte Garay János (1812–1853) is. A balatoni kecskekörmökről írt legendája ihletett arra, hogy kissé jelképesen háromszéki kecskekörmök nevet adjak a hasonló, kövült kagylóknak, Dreisenáknak, melyek garmadával hevernek mifelénk is az erdővidéki Vargyason, Bodosban, az angyalosi Kecskés-árokban, Sepsiszentgyörgy feltárásaiban.
Este lett, amire eljuthattunk a kiskőrösi Petőfi-szülőházhoz. A különös hangulatú szobában már csak azért is otthon éreztük magunkat, mert a költő 1849. július 25-én Bem társaságában Sepsiszentgyörgyön is megfordult. Az emlékmúzeum faláról a költő egyetlen hitelesnek számító portréja tekintett felém. Bár szerette a "tengersík vidéket", tőlünk küldött levelében mégis azt írta Júliának, hogy harc ültével majd erre jönnek, mint a fészket kereső madár. Láttuk a tótok által lakott falu evangélikus eklézsiájának anyakönyvét, ahová bejegyezték születését. És ő, mert két és fél évesen Kiskunfélegyházára került, mégis azt tekintette szülőhelyének: "Ez a város születésem helye" – írta a Szülőföldemen című versében 1848-ban. Az akkor még szlovákok lakta Kiskőrös helyett a színtiszta magyar Kiskunfélegyházát választotta, s azzal a maga hovatartozását hangsúlyozta.
Az esti fény besütött a kiskőrösi park fái közé, és kevéske fényt vetett a költő 1927-ben készült egész alakos szobrára (Szentgyörgyi István alkotása). A kőben is élő Petőfi-szobor körül még másik kettő is megdobogtatta szívemet. Mindkettőnek sok, felette sok köze volt Háromszékhez, városomhoz, Sepsiszentgyörgyhöz: Bem és Jókai Mór.
