Mindketten különös, összetéveszthetetlen kifejezési formákat alakíthattak ki, a minuciózus aprólékossággal készülő miniatűr rajzoktól a performanszig, az installációkig, a konceptuális művészetek különböző formáiig... Ez különösen Dan kilencvenes évektől kibontakozó művészetére jellemző, egyébként az érdeklődők többször láthatták tájainkon performanszait, a Szent Anna-tónál, a városban. Felesége művészete több ponton érintkezik Dan elképzeléseivel, ami a performanszot illeti, de ő láthatólag tudatosan használja s felhasználja a tömegkommunikációs eszközöket, egyáltalán nem képzeletbeli könyvtárai és képtárai a globalizáció világméretű és, sajnos, feltartóztathatatlan térhódítását, "áldásait" dokumentálják igen eredeti, blaszfémikus, szarkasztikus módon. Közös művészetükben az is, hogy érzékeny membránként reagálnak az autonóm személyiség fenyegetettségeire, az elidegenedés visszatérő veszélyeire. Lia nagy koncep­tuális projektjei, a Kronológiák vagy a Mind Maps és a Tudás Múzeuma a mai világ tárgyi és szellemi körképének kialakítására tesznek kísérletet, dokumentálva a pörgő esztendők intellektuális eseményeit, míg másik nagy gyűjteménye, a Globe Collection a tömegkommunikációt elemzi, különös tekintettel a kommunikáció eszközeinek manipulációs gyakorlatára. Nem utolsósorban a fogyasztási szokásokra is hevesen reflektál, eredeti és kihívó módon szortírozva dokumentumait. LiDan művészete – ahogyan mostanság együtt emlegetik őket – több ponton összeér, s felszikráznak a felismerések az autonóm személyiség esélyeiről a mai gyorsuló világban. Mindez intenzíven valósul meg, a művek hatása alól nem lehet kitérni, nemcsak a világállapotot dokumentálják, az embert is alakítani szeretnék.
Mindez csak bevezető, nem pótolhatja a részletes elemzést, egy azonban bizonyos, a Magma vezetőit dicséret illeti LiDan közös tárlatának megrendezéséért.