Az édesapa által több évtizede építtetett óriási csűr mai napig hűségesen szolgál – a toronymagas szál fenyőkből faragott gerendáknak csodájára járhat több falu népe –, az udvaron majorság kapirgál, a régi gerendaistállókban kimondottan szemrevaló állatok párállanak, egy gyönyörű ló, mellette szép tehenek, sertések külön rekeszben. A gazda korszerű istállóra vágyott, de erre benn a faluban, hiába nagy kiterjedésű a két udvar és telek együtt, nem kapott-kaphatott támogatást, hát gépparkját gyarapította az EU-s csatlakozástól eltelt öt év alatt. Így vált a családi formákhoz való ragaszkodás némileg korlátjává a továbblépésnek, de amúgy a piacra termelés módszertanából akár leckét adhatna a gazda bárkinek. Beszélgetésünk kiindulópontja A három József című korábbi riportom, melyben az akkor apja munkáját folytató 56 éves soros családfő számolt be munkájáról – s arról, tizenéves fia máris kitűnik gépszeretetével. Mi történt 2006 óta, amikor harminc hektárt művelt, és abból huszonnyolc volt a saját és a közeli rokonoké?
A nagyapa szigorúbb volt
– Ma mindenestül negyven hektár van, többet bérelek, mint korábban, ebből tíz a kaszáló. Összevonni nem sikerült, nyolcfelé feküdt csak a kaszáló, nem tudtam javítani rajta, mindenki ragaszkodik a parcellájához. Az Eprésalján van két kisebb darabom, mellettem vagy 25 hektár, de azon csak három személy vágta le a szénát. A többi ott maradt, feltúrták a vaddisznók, fel a vakondok, megtelt hangyabollyal, s ha nem simítják el, a harmadik évben már szinte kaszálhatatlan. Az enyém nem olyan, mert a gépeim elegyengetik, vagy elboronálom, elkapálom. Natura-parkot hoztak ott létre a Rétyi Nyírtől le a Kupánig, az uzoni részig, mert ritka virágok teremnek, harismadár és egyebek élnek rajta, úgyhogy arra kértek, július elsejéig ne kaszáljuk. Engem nem zavar, ha természetvédelmi terület lesz. Hogy kaphatunk érte valamit? Meglehet, a vadásztársaságnak is be kell tartania a korlátozást. Az új kaszával nagyon szapora a munka, utána megyünk a forgatóval, jön a rendösszeverő s préselés. Megyek ki nyárba, vagy két hektár le van már kaszálva. Mondom a fiamnak: Józsika, a mindenét, nem hoztál villát, s a széjjeken mind ottmarad. Azt mondja: Apuka, ha hoztam volna, se szállnék le egy-két villáért. Hogy én a prést megállítsam, leszálljak, villázzak, és visszaüljek? Az a kis széna nem éri meg. Mondom erre én: Ej, ha nagyapád látná! Én bizony úgy hánytam fel neki a szénát villával, mert ha meglátott egy ennyicskét, már küldött, szedjem fel!
Kiderül a fentiekből, hogy Szőllősiéknél nem lesz baj az utódlással. Fia 2006-ban még 14 éves volt, de vonzódott a gazdálkodáshoz.
– Harmadéves Szentgyörgyön a közgazdasági szakon, a könyveléshez is ért majd – újságolja az édesanyja, aki az egyéni vállalkozásként működő cég kiadásait és bevételeit egyelőre maga vezeti.
A mai uzoni polgármester, mint közismert, szépen halad a községhez tartozó falvak birtokviszonyainak tisztázásával, ennek köszönhetően sokfelé a birtokleveleket ki lehetett végre osztani. Szentivánlaborfalva szomorú kivétel, Szőllősiéknek sincs még birtoklevelük, a telekkönyvezés is elakadt. Ideiglenes birtokba helyezési iratát szerencsére elismerik, azzal pályázhat, egyéb járandóságait is megkapja, de a kérdés megnyugtató kezelése késik. Mikor az okokat firtatom: "A szentiványi határból mai napig hiányzik ötszáz hektár, a szépmezei síkon sok volt és mai elvtársnak juttattak a legelején, mikor még a tíz hektárokon felül nem osztottak, sokan azóta el is adták, mára kibogozhatatlan nem egy birtok sorsa." A Szőllősi rokonságnak is járna még tíz hektár, a kárpótlási listára kerültek vele, mert volt földjeik jó részére mások nemcsak használati jogot, hanem birtoklevelet is szereztek.
– Amióta az új traktorom megvan, vennék még bérbe, öt hektárra alkuszom, de a tulajdonosokkal még nem tudtam megál­lapodni. A bérletért én is, mint más, nyolc vagy hatszáz kiló búzát adok, a föld minőségétől függően. Itt a szépmezei farm sokaknak műveli a földjét, s hatvan baniban fizette kilóját.
Ellik a tehén
A szülők nagy figyelemmel csüggenek a fiukon. Azzal, ahogy a gépi munkát elvégzi, nagyon elégedettek, azt, hogy az állatokkal, tehenekkel nem foglalkozik olyan szívesen, már kevésbé. "Kell az állat is, anélkül a gazdaság nem él meg, nekem az állatok sokat bepótoltak" – állítja a házigazda, aki számára a legnagyobb ismeretlen mégis leendő menye személye. Mert mi történik, ha városi lesz, vagy olyan, aki idegenkedik a gazdálkodástól, a falusi élettől és munkamegosztástól? Ezt az életvitelt olyasvalaki szeretheti és vállalhatja, aki belenőtt, belenevelődött, mert az átlagnál jóval több munkával jár. Egyetlen példánál maradva: "az állattenyésztésben fel kell kelni ötkor mindennap, ott nincs vasárnap, nincs ünnepnap. A fiam még ministrált pár éve, virágvasárnap volt, én ugye megyebíró is vagyok. Azt kérdi a pap: Józsika, apád hol van? Hát nem tud jönni, mert bornyúzik a tehén. Mire az: S az az első, ugye? Hahaha! A gyermek úgy megfelelt: Hát maga hogy képzeli? Hát akármilyen templomozás van, ha a tehén bornyúzik, ott kell állni mellette, mert megdögölhet, ha nem segíted!... Haha! A pap nem tudta, mert városi volt! Ka­cagtassa magát a gyermekek előtt."
– Hat éve azt mesélte áprilisban: "van kalászos 11 hektár, cukorrépa 1,2 hektár, 5 hektár pityóka, lucerna 1,7 hektár. Pilla­natnyilag öt fejőstehenet tartunk, kettő le fog bornyúzni, lesz hét, nevelek még hét bornyút, s ott a kanca csikóval. Nevelek két malacos kocát, azonkívül hat disznót tartok, szóval, nyolc a sertés és tizennégy a malac." Most hogy áll?
– Húsz darab nagyobb állatom van. Egy kanca és hét fejőstehén, mert egy év alatt négyet eladtam. Azért adtam el, mert nevelek tizenegy üszőt, amiből fedeztetve négy. Felfrissítem az állományt. A jóisten megsegített, sose adtam még egyet sem vágóhídra. Ott keveset fizetnek. Azt mondta az apám: azt a tehenet add el, amelyiket jobban megvesznek. S én örökké azt adtam el, amelyiket akartam, mert az tetszett jobban a kuncsaftnak. Eljönnek ide, s meg­veszik. Januárban eladtam hármat egy földvárinak, az ősszel egyet egy martonosinak, megint egyet Bodzafordulóra. Tovább­tartásra. Sokat segített a tavaly, mert nehéz esztendő volt. Hizlalok egy hatszáz kilós bikabornyút. Na de ezenkívül még kilenc disznót és húsz darab juhot is bele kell számítani, a juhok még nincsenek honn.
Segéderő
A múltkorokban nagypataki román munkást találtam a gazdaságban.
– Volt magyar szolgám is, a mostani cigány. Itt lakik a faluban, jó dolgú, de írástudatlan. Dolgozik, de ott kell közben lenni mellette. Ma is szinte két órát töltöttem vele. Hogy ebből él-e? Igen, a családját, három gyerekét ebből tartja el, de még jár napszámba is. Nálam reggel két óra alatt elvégzi, dél­után megint három órát van itt, közben dolgozik másnak. Éhezni? Bizony nem éheznek. Kapja a szociális segélyt és a gyerekpénzt is. Annyi pénzt költenek, mi se annyit. Tartanak disznót. Hármat. Én adok neki lisztet, kapott malacot az ősszel. Jól volnának, csak mikor van pénzük, akkor étel, ital! Már most levágták a disznót, pedig még hizlalhatták volna egy hónapot. Egy csomó hurkát töltöttek, azt meg se ették, másnap már csinálták a kocsonyát! Hiába mondja a feleségem, hogyan kellene. De nem élnek rosszul. A szentiványi cigányok egy része jól él. Nem beszélve azok­ról, akik Magyarországot és a külföldet járják. Itt, a vízen túl, a malomtól lennebb olyan lakások épültek, négy olyan bennvaló, mint a Dallas című filmben.
– A növényi kultúrák?
– Cukorrépa tavaly volt három hektár, az idén egy, jövőre lesz kettő. Megéri, mert támogatást adnak rá. Kalászos több lett, tizennyolc hektár, mert jobbnak láttam. Volt három törökbúza, a tavalytól itt rengetegen vetettünk. Miért? Hamar szabadulunk: a kombájn lecsépeli, s viszik el hatvan bani­ban. A külön kukoricakombájn olyan tisztát csépel, hogy én olyat még nem láttam! A kocsányt összeszecskálja és messze fújja. Ezeket mind bérmunkában végeztettem.
Az új traktor
A gazdát megbízhatóként tartják számon a hatóságok, bekerült a Sapard-program első megyei kedvezményezettjei közé.
– Tiszta új New Holland traktorra pályáztam, együtt a megyei másik harminceggyel. Az enyém 95 lóerős. Csak azt búsulom, miért nem vettem egy forgóekét is hozzá. Még egy év, és azt is kifizettem volna. Ezt négy év alatt törlesztettem. Az önrészem kicsi volt, kétszáz millió, a többit a bankból vettem fel. Régi lejben a négyszázhatvan milliót felosztottam négy évre. Eurós folyószámlát kellett csinálni, euróban kellett fizetni. S mikor a traktor megjött, rá három hónapra jött az ellenőrző bizottság, leellenőrzött mindent, és a 40 százalékot az árból a banknak átutalta. Ez volt a kedvezmény. Azért ennyi, mert negyven éven felül voltam. A fiatalabbak hatvan százalékot is kaptak. Volt, aki hárommilliárdra vásárolt, annak a hatvan százaléka másfél milliárdnál több, amit ingyen adtak! Azt mondta az ismerős a megyénél: Jóska, olyanok pályáz­nak, hogy fogalmuk sincs! Ne maradj ki! Én új istállót akartam építtetni előre, de benn a faluban nem hagyják jóvá. Így maradtam a traktornál. Akinek esze volt, fellépett. Én se bánom. Igaz, apám, lehet, ekkora adósságot nem vállalt volna. Félt a bankoktól. Én pedig már kifizettem! Mitől jobb az új traktor? Attól, hogy nem kell javítani!
Nincs annyi jövedelem
A gazda terményei nagyobb részét feleteti az állatokkal, eladásra a búza, kukorica és burgonya kisebb része jut. "A lucernát, szénát feleszik a tehenek, rengeteg szalmát bálázok. Azt is megeszik a tehenek, kapnak silót, nagybélűek." A tejet már nem a kökösi tejgyárnak, hanem a Covalactnak adja le, mert házhoz jönnek, megbízhatóan fizetnek, literjét nyolcvan bani és egy lej közt, télen többet. A pénzt tehát főleg az állatok és a tej hozza. A tavaly répakombájnt bérelt, de mivel szüksége van a lapira is takarmánynak, az idén régi hagyományt elevenített fel:
– Kiadtam a répát a dobollóiaknak. "Egy hektár répa, azt kiszeditek ezer lejért, s fel is teszitek a remorkára." De ebédet is kértek. Reggel egy pohár pálinka, egy kávé, délben az ebéd, főzni kellett. Az asszony része. Mi kiszántottuk, ők összehányták, és kézzel lefejezték. A tavaly egy kombájn egy nap alatt három hektárt kiszedett, az sem került többe. De nagyon megtapodta a földet, azt az idei szántáskor is megéreztük. Tizenegy tonna a gép, és még viszen tíz tonna répát. Ahol elmegy, olyan lesz a föld, mint az út. Reaszenvedtünk, na!
A kérdésre, hogyan összegezné az ötévi fejlődést, válasza tömör: fejlődött a gazdaság felszereltségben, de nincs annyi jövedelem. Az idei harminc-negyven banis krumpliár túl alacsony volt. S most a nagy őszi szárazság miatt alig bújt ki valami a búzából, pedig araszos kellene már legyen!
A Szőllősi-porta eddigi lehetőségei határához érkezett. Az édesapa fiára vár a folytatás, ő is tőle teszi függővé a gazdaság jövőjét. A történet új fejezetéről alighanem a harmadik József számol majd be.