Szomszéd fiatalemberrel futó találkozásaink idején erdélyi, központi, megyei magyar napi- és hetilapokban olvasottakról cserélünk véleményt. Dicsérjük cikkek szerzőit, néha "szidjuk", ki-ki politikai tájékozottsága, az írásokból levont tanulság alapján.
Olykor szóba kerülnek a mostanában megjelent, szebbnél szebb köntösben jelentkező, történelmi, nemzet- és honismertető kötetek is, melyek csak fizetéseink, nyugdíjaink arányában mért borsos áruk okán nem kerülhetnek könyvtárunk értékesebb darabjai közé. Kérdésére, hogy olvastam-e az Erdélyi Kárpát Egyesület jubileumi Emlékkönyvét, kissé szégyellve intek nemet, de elismerve, hogy a kolozsvári Ortenszky család aktív ekés-tagsága okán tudok egyet s mást a 120 esztendős, második virágkorát élő civil szervezetről...
Másnap már kezemben a Balázs Katalin és Deák László szerkesztette 510 oldalas, zöld köntösével is esztétikai élményt nyújtó, sok fényképpel illusztrált emlékalbum, s az olvasásra kölcsönadott sokszerzős remekmű után kutakodva kapom a rövid, szégyenlősnek érződő választ: nem az enyém, a nagyobbik lányom nyerte, ha szóba állsz vele, ő többet tudna mondani eredetéről. A három gyermekére méltán büszke édesapa sietős felelete ki nem elégítvén fordultam a meghirdetett országos verseny boldog ezüstérmeséhez, a jutalomkönyv valós tulajdonosához. Írásban küldte a választ:
"Az idén 120 éves EKE Egyesület meghirdetett egy pályázatot. Egy prózai művet kellett írni Turista voltam 120 éve címmel. A pályázatomat Kolozsvárra küldtem be. A magyartanárnőm, Both Erzsébet javította ki munkámat, így második lettem a versenyen. A díjat elküldték postán, és az EKE szentgyörgyi képviselője adta át személyesen. A pályázati felhívás országos szintű volt. A nevem Molnár Helén Tímea, VIII. osztályos tanuló vagyok."
Íme, így válik sikerélménnyé egy értékes könyv advent napjaiban, mintegy igazolva a Váradi József-iskola tanári közösségének azon igyekezetét, hogy tanítványaikat természetszeretetre és környezetvédelemre neveljék!
