Fogjunk össze hébe-hóba,
poroszkáljunk porzó hóban.
Ha eleget poroszkáltunk,
szedjük szaporábban lábunk.
Amíg az ég pelyhet hint ránk,
feszüljön meg a lábikránk,
fussunk havat ropogtatva
völgyet, dombot szuszogtatva,
s szánkóként a hideg tájra
dőljön orrunkból a pára,
hajunk gőzöljön az égre,
trappoló lovak sörénye
lobogjon mögöttünk – vágta! –,
bakancsunknak nőjön szárnya,
s huncut legyen, aki hőköl!
Fussunk ki az esztendőből!
