Ha Markó Béla nem ártja magát a politikába, és megmarad íróembernek, a tegnap délutáni sepsiszentgyörgyi könyvbemutatóján teljesen más közönség fogadja: nem számos, de annál kitartóbb az ilyen jellegű művelődési rendezvényeket látogatók helybeli törzsközönsége, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében tegnap azonban ugyanvalóst gyéren találtatott.
Annál sűrűbben a politikusok – és ez sem baj, legalább irodalmi élményben (tegyük mindjárt hozzá: tartalmasban) is részük lehetett. Mert Markó Bélát lehet politikusként szeretni vagy sem, de irodalmárként (a költő meghatározást azért nem szereti, mert a magyar nyelv árnyaltsága okán az nem mesterséget vagy hivatást jelent, hanem minőséget) jelentőset alkotott – politikusi státusa előtt is, és amióta újra írni kezdett. Bizonyság erre tegnap bemutatott, Visszabontás című, mintegy száz szonettet tartalmazó kötete, melyben – miként az esti beszélgetőtársa, Bogdán László fogalmazott – kínzóan nem politizál, a versekben magánéleti szférája bontakozik ki. Valóban naplószerűen születtek a szonettek, vallotta be Markó Béla, egy esztendő lenyomata a száz vers, a szonett kötött formája életminta is számára, adott keretben mozgunk mind, van, akinek megadatik e kereteken módosítani, a nagy kihívás: ebben a feltételrendszerben mit tudunk felmutatni – költői hitvallásnak is beillő szavak attól a Markó Bélától, aki a politikát fokról fokra le akarja zárni, szándéka visszatérni eredeti hivatásához.
