Jézus Krisztus születése az emberiség történelmét meghatározó események közé tartozik. Némelyek izgalommal, mások közönnyel ünneplik, a legtöbbször azonban szem elől tévesztik a Főszereplőt. Az ünnep vallásos jelentősége homályban marad, míg kereskedelmi szempontjait bármi áron előnyben részesítik.
Egy tavaly decemberi felmérés szerint – amelyben négyszáz, városi környezetben élő román állampolgár vett részt – igen kevesen kapcsolják össze a karácsonyt Isten Fia születésével. Arra a kérdésre, hogy Mi jut eszedbe legelőször, amikor a karácsonyra gondolsz?, a válaszadók 24 százaléka a fenyőt és a fenyőillatot említette, 15,6 százaléka a családra gondolt, csupán a megkérdezettek 2 százaléka utalt Jézus születésére. Amikor feltettek egy kiegészítő kérdést is, 76,1 százalék említette karácsony vallásos jellegét. A karácsony fontos ünnep a Romániában élők számára, viszont a felmérés szerint a lakosság már nem tartja vallásos ünnepnek.
Sajnos, a világ gondolkodása megváltozott – mutatják ezek a felmérések is. A gyerekek nem azért várják a karácsonyt, hogy megemlékezzenek a Példaképről, hanem azért, hogy megkapják az ajándékot, amit a Mikulás vagy az Angyal hoz el nekik nagy boldogan. Ennek mi köze Jézushoz? Néhányan a szeretet ünnepének tartják: Isten abban mutatta ki hatalmas szeretetét, hogy elküldte az Ő Fiát, és Ő értünk meghalt a keresztfán. A szeretetnek nem csak karácsonykor kellene bennünk megújulnia, előjönnie, hanem az év minden napján. Ajándékokkal nem lehet megvásárolni a szeretetet, azt ki kell mutatni. A szeretet belülről kifelé áramlik. Nem a pénztárcánkból, vagy bankkártyánkról. A karácsony olyan ünnep, amikor a család együtt van, és egy kicsit meg tudnak nyugodni, félre tudják tenni a sok nyomasztó problémát. Jézus tudja összetartani a családot is. Ő egy istállóban született, ez is arra utal, hogy milyen alázatos volt. Nem hordott magánál sem pénzt, sem más értéket. És mindig kereste az alkalmat, hogy valakinek jót tegyen.
A karácsonynak arra kellene bennünket rávezetnie, hogy van Valaki, aki meghallgatja a mi fájdalmunkat. És ha tényleg elfogadjuk Királyunknak, akkor életünkben fogjuk érezni gondviselő kezét, ezt tapasztalatból mondom. Szerintem Ő megérdemli, hogy példaképünk legyen, mert ennél többet ki adott értünk? Ha láttuk már a Passió vagy a Jézus élete című filmet, akkor megtudhatjuk, hogy miért és kit ünnepelünk karácsonykor.
"És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne." (János első levele 4:16)
Bedőházi Róbert
