– Milyen évet tudhat maga mögött a Caritas országos szinten, illetve Kézdivásárhelyen?
– Egy nonprofit egyesület élete mindig izgalmas, a fennmaradásért kell küzdeni. A Gyulafehérvári Caritas ezen éve is sok nehézséggel, de örömteli pillanatokkal volt tele. Kézdivásárhelyen az idei évben kicsit megfogyatkozott a csapat, de sok programot, eseményt tudhatunk magunk mögött.
– Idén, az önkéntesség évében szerveztetek olyan programokat, amelyeket eddig még nem? Kézdi­vásárhelyen és környékén milyen események zajlottak?
– A szervezeten belül idén hangsúlyt fektettünk az önkéntességre – főként az önkéntesség éve alkalmából. Egyházmegyei szinten is sok különleges program valósult meg 2011-ben, az idei önkéntestáborunk az eddigiektől eltérően nemcsak képzést nyújtott, hanem igazi munkatábor volt, ahol egy hétig a gyergyóditrói közösségért végeztünk közösségi munkát. Tavasszal az egész egyházmegyé­ben önkénteshetet tartottunk. Novemberben pedig az év lezárásaként gálára került sor Csík­somlyón, ahol önkénteseinket ünnepeltük, megköszöntük nekik az egész évben kifejtett áldozatos munkájukat. Kézdivásárhelyen az önkéntesség éve kapcsán önkéntesnapokat szerveztünk, tavasszal pedig itt is sor került az önkénteshétre, amikor minden az önkéntességről szólt, mindennap valamilyen programmal vártuk az érdeklődőket.
– Körülbelül hány önkéntest mozgattatok meg országszerte és Kézdivásárhelyen?
– Kicsit nehéz meghatározni az önkéntesek számát, ugyanis vannak, akik rendszeresen bejárnak segíteni egy-egy program megvalósítására, mások csak alkalmanként, amikor épp idejük akad. Egyház­megyei szinten kb. 400–500 önkéntessel dolgozunk együtt, helyi szinten 30 állandó tagunk van.
– Te miért dolgozol önkéntes-koordinátorként? Mit jelent neked ilyen akciókat lebonyolítani?
– Az önkéntes-koordinátor legfőbb feladata a szervezés. Mi felelünk azért, hogy egy programot megfelelő körülmények között bonyolítsanak le. Ez munkát igényel, elsősorban kell egy jó ötlet, meg kell keresni az érintetteket, esetleg szerződni velük. Le kell szervezni minden apró részletet, embereket kell toborozni a feladat elvégzésére, őket képezni kell, és persze, meg kell teremteni az anyagi alapot minden programhoz, mert igaz, hogy az önkéntesség nem kerül pénzbe, de ha pl. gyermekekkel szeretnénk kézműveskedni, akkor ahhoz kell papír, olló, ragasztó – ami nincs ingyen. Nagyon érdekes munka, sok kihívással, nehézséggel és sok sikerélménnyel.
– Az emberek általában miért jelentkeznek önkéntesnek?
– Az önkénteseink nagy része fiatal, de idősebbek is jelentkeznek. A fiatalok legtöbbször még birtokolják azt a bizonyos világmegváltó vágyat, látják a körülöttük levő problémákat, nehézségeket, és van erejük változtatni. Sokat nyom a latban az együttdolgozás érzése is, az, hogy tartozik egy csapathoz, amivel közösen véghezvisz valamit. Vannak olyanok is, akik tapasztalatszerzés céljából jönnek hozzánk, az önkéntestapasztalat sokat nyom a latban egy állásinterjún. A középkorúak valahogyan kiesnek az önkéntesek sorából, valószínűleg a munkahely és a család lefoglalja az idejüket. Az idősek, nyugdíjasok pedig szeretnék hasznosan, segítve eltölteni a szabad idejüket, jólesik nekik emberek között lenni.
– Úgy látod, hogy az önkénteseidben elindítottak a programok valamit? Talán ezentúl jobban odafigyelnek a környezetükben élő emberekre?
– Jó pár, líceumot végzett önkén­tesünk folytatta tanulmányait szociális munka szakon az egyetemen, és azt hiszem, ez bizonyítja, hogy az önkéntesség elindít az emberekben valamit. A munka során olyan élethelyzetekbe kerülnek, amelyekbe más körülmények között elég valószínűtlen lenne. Találkoznak mélyszegénységben élő emberekkel, súlyos beteg gyermekekkel, értelmi s testi sérültekkel, idős, beteg emberekkel. Meg kell tanulniuk elfogadni ezeket az embereket, úgyhogy a szociális területen munkálkodó önkéntesek mindenképp érzékenyebbek a körülöttük levő világ iránt, elfogadóbbak az emberekkel szemben, kitartást tanulnak.
– A város lakossága hogyan viszonyul egy-egy ilyen programhoz? Segítenek valamiben?
– Ez viszonylagos. Van/volt nagyon sikeres programunk, és olyan is, ami más városban nagy sikert aratott, itt viszont egyetlen ember jött el.
– Mivel ösztönöznél embereket arra, hogy önkéntes munkát vállaljanak? Miért fontos ez szerinted?
– A társadalmi szerepvállalás nagyon fontos, főleg manapság, amikor sokan éheznek, nincs fedél gyermekek feje felett. Nem igaz, hogy csak pénzzel, anyagiakkal, adományokkal lehet segíteni. Az önkéntes tevékenység során az ember olyan módon fejlődik, ahogy sem az iskolában, sem a munkahelyén nem tud. Kapcsola­tok születnek, amelyeket nem az érdek tart össze, hanem az emberség, a tenni akarás, a szolidaritás. Ez pedig hatalmas érték a mai, érdekektől vezérelt világban.

Ugron Nóri